A torna végén megállapítható, hogy Luis Felipe Scolari jó döntéseket hozott. Ugyan nagy felzúdulást keltett, amikor Kaká és Ronaldinho is kimaradt a kupára nevezettek közül, de végül az élet a 64 éves mestert igazolta.
A brazil csillag a torna minden mérkőzésén szóhoz jutott és összesen 412 percet töltött a pályán. Ezalatt 16 lövést eresztett meg, ebből 12 kapura ment és a próbálkozásokból 4 gól született (a Barcelona új igazolása csak Uruguay ellen nem tudott gólt szerezni). Neymar igazán „multifunkciós” volt: eredményes tudott lenni közelről és távolról, akcióból és szabadrúgásból is.
A döntő után a mérkőzés és a torna legjobbjának választott játékos így nyilatkozott: „Megmutattuk a világnak, hogy ezt a brazil csapatot igenis tisztelni kell. Nagy győzelmet arattunk ma a világ legjobb csapata ellen. Az egész meccsen remek erőben voltunk, rengeteget futottunk. Olyan teljesítményt nyújtottunk, amivel bizonyítottuk, hogy számolni kell velünk.”
A spanyol lapok bár elismerik a brazilok jogos győzelmét, mégis igyekeznek optimisták maradni. Gyakorlatilag az összes mértékadó sportlap megjegyzi, hogy bár tanulni kell a csúnya vereségből, de fel lehet állni. Erre utalnak a szalagcímek is:
El País: „Álomból rémálom. Vicente del Bosque válogatottja a legsúlyosabb vereségét szenvedte el a kapitány munkába állása óta. Az igazi bajnokok egy vereség után is felállnak a padlóról.”
As: „A brazilok lerohanták a spanyolokat. De visszatérünk! Neymar megerősítette a helyét a világsztárok között.”
Marca: „A világbajnok hajótörést szenvedett a Maracana Stadionban. A spanyoloknak semmi sem jött össze. Del Bosque csapatának egy éve van, hogy levonja a tanulságot ebből a kudarcból.”
El Mundo: „A Maracana Stadion összezavarta a világbajnokot. A spanyolokat egy olyan ellenfél győzte le, amely a játék minden elemében jobban teljesített: a brazilok gyorsabbnak, agresszívebbnek és gólerősebbnek bizonyultak.”
Európában viszont nem bántak kesztyűs kézzel az aktuális világ- és Európa-bajnok hispánokkal. Különösen az olasz újságok írtak kárörvendően a spanyol kudarcról.
La Gazzetta dello Sport: „A brazilok már világbajnoki szinten futballoznak, a spanyolok kipukkadtak.”
Tuttosport: „Szuper Brazília: Spanyolország megbuktatva.”
Corriere dello Sport: „Brazília megalázta Spanyolországot és elhódította a Konföderációs Kupát. Micsoda leckét kaptak a spanyolok!”
Corriere della Sera: „A brazilok fantasztikusan játszottak, a spanyolok kénytelenek voltak fejet hajtani.”
La Repubblica: „Fred, Neymar és egész Brazília delíriumban. A világbajnok spanyolok 3–0-s legyőzése után hajnalig tartott a parti.”
Más európai sajtóorgánumok sem különösebben szomorkodtak a spanyolok veresége láttán. A francia L’Équipe így ír: „Brazília megbuktatta a királyt. A spanyol válogatott az uralkodása óta nem élt át semmilyen tornán ehhez hasonlóan sötét éjszakát.” A norvég Dagbladet pedig nemes egyszerűséggel csak ennyit jegyez meg: „Spanyolország darabokra tépve.”
A svéd Expressen sem fogta vissza magát: „Brazília valóságos erődemonstrációt mutatott be és lemészárolta a spanyol csapatot.” Az orosz Szovjetszkij Szport pedig egész líraian fogalmaz: „Muhammad Ali után szabadon: »Lebegj, mint egy pillangó, szúrj, akár a méh« – hanyag hatékonysággal játszott Brazília.”
