A közönség ilyenkor megkönnyebbült. De jó, még egy túlélő. Olyanok is akadtak, akik egy-egy közeli hajó árbocán ülve, sörözgetve bambultak – ők illeszkedtek leginkább a miliőhöz –, mások otthonról, a konyhaablakból figyeltek. Ahová akár a versenyzők is bepillanthattak ugrás közben, vajon fő-e már a leves Sanchezéknél? Hiszen a férfiak 27 méter magasból, nagyjából a kilencedik emeletről vetették le magukat – a szervezők a Led Zep „Stairway to Heaven”, azaz Lépcső a mennyországba dalának címét kölcsönözték a fémből, fából ácsolt emelvénynek –, ha hinni lehet a statisztikáknak, három másodperc alatt kilencven kilométer per órás sebességgel zuhantak.
Egyeseknek tényleg ez volt a fő érdemük, mármint hogy fentről indultak, lentre érkeztek, mások pontosan kiforgott szaltókat, csavarokat is produkáltak. Szinte mindenkinek be volt kötve egyik-másik porcikája, ismét csak hangsúlyozandó, itt bizony nem babra megy a játék.
Rendben, bevallom, igazságtalan és kétkedő vagyok, nem is értek az óriás toronyugráshoz. Ezért készséggel elismerem, amit ezek a fiúk tudnak és mernek, az különleges. De a vándorcirkuszban is roppant ügyes és bátor fickókat találni, késdobálásért, póniszelídítésért mégsem jár világbajnoki aranyérem. Egyelőre még nem.
A változás azonban örök. Amikor szegény Újvári László, az 1958-as Eb „valódi” Európa-bajnoka öreg fejjel, 1992-ben, a Szabadság híd tetejéről, 48 méter magasról a Dunába dobta magát, még csak egy combnyaktörés és ezer csipkelődő megjegyzés lett a jutalma. Ha ma is élne, majd nyolcvanévesen rajthoz állhatott volna a világbajnokságon.
Sőt, még az sem kizárt, hogy nyer. Mert ahogyan mondtam, itt mindenki győztes. Legalábbis az egész rendezvény, annak minden résztvevője ezt sugallja. A srácok és az idősebb lókötők olykor cinkosan egymásra kacagnak, mintha csak azt üzennék: látjátok, kitaláltunk valamit magunknak, mindenkivel megkajáltattuk, és már világbajnokságot rendeznek nekünk.
Úgyhogy ideje komolyan vennünk a jeleket, mert az egész (sport)világ ebbe az irányba halad. Három másodperc, kilencven kilométer, 27 méter szabadesés, bájmosoly, yeah feeling. Nem is tudom, mi lesz például az öt órán át tartó, 25 kilométeres nyílt vízi úszással. Talán műcápákkal lehetne élénkíteni. Hogy aztán az öttusán, a birkózáson, az egyebeken ki és mi segít, arról fogalmam sincs.
Nem baj, majd megkérdezem a high dive-osokat.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!