Még Magay Dániel, a melbourne-i olimpia kardvívó olimpiai bajnoka is eljött a Lodge at Tiburonba, pedig a 81 éves úrnak egy órát kellett autóznia. Csakhogy Tarics Sanyi bácsi századik születésnapja, az ünnepi ebéd mindent felülírt, ezt bizony nem lehetett kihagyni!
A Magyar Olimpiai Bizottság hangulatos ünnepséget rendezett San Francisco Bay északi partján fekvő városka legelőkelőbb szállodájának nyitott teraszán, a szikrázó szeptemberi napsütésben. Pukkant a pezsgő, az étlapon szerepelt báránysült, kis és nagyobb rák, tintahal, steak, szóval, mi szem-szájnak ingere.
A MOB-ot Szabó Bence főtitkár (kétszeres olimpiai bajnok kardvívó) és Siklós Erik média- és kommunikációs igazgató képviselte, a Magyar Vízilabda Szövetséget Kemény Dénes elnök, s volt egy meglepetés is, sőt kettő: eljött a szomszédban lakó Brad Gilbert, az egykori nagyszerű teniszező, a szöuli olimpia bronzérmese, Sanyi bácsi régi ismerőse, s persze Magay Dániel, akivel a jelen lévő olimpiai bajnokok száma háromra emelkedett.
Nehogy elfeledkezzünk a szervezésben oroszlánrészt vállaló Frankl Andrásról, a Forma–1 felkent apostoláról, az ugyancsak tiburoni lakos barátról.
Köszöntötte édesapját Sanyi bácsi két gyermeke, a megfontolt, mindig, mindenben okosan érvelő jogászember, Pál (Paul) és a bájos Linda, aki büszkén mutatta okostelefonján csodaszép lánya – Sanyi bácsi egyik unokája – fotóját. A Tarics-unokának Bruce Springsteen fia akart udvarolni, de a Főnök (The Boss) utódja nem ért célba...
Sajnálhatja...
Az ünnepi beszédek elhangzása után – Szabó Bence felolvasta Orbán Viktor miniszterelnök üdvözlő levelét – ajándéközön zúdult az ünnepeltre. Tarics 100 feliratú nemzeti színű mez, vízilabdás fürdőköpeny, szintén nemzeti színű, ugyanazzal a felirattal, egy gyönyörű tabló – a vízilabda-szövetség ajándéka –, amelyen mind a kilenc olimpiai bajnok pólócsapatunk fotója rajta volt, középen Tarics Sándor portréjával –, s egy különleges palack tokaji aszú, a címkéjén – nem fogják kitalálni – az ünnepelt nevével...
A legaranyosabb ajándék, egy díszes köszöntő levél az alma materből, az árpád Gimnáziumból érkezett, onnan, ahol Szabó Bence is érettségizett, csakhogy Sanyi bácsi után egy fél évszázaddal...
És persze volt torta, voltak adomák, viccek, emlékezések a régi szép időkre.
Aztán Sanyi bácsi beült a Gold36 rendszámú Mercedes volánja mögé, s a maga megszokott, észveszejtő tempójában – 10, na jó, 15 mérföldes óránkénti sebességgel – hazahajtott a Windward Road 29. szám alatti házába.
Jöhet a második száz!
