– Hogy megy a munka, milyen benyomásokat szerzett a várhatóan utolsó közös munkájuk során?
– Jó állapotban van Zsolt, fizikailag is erős, noha szenvedett egy kisebb sérülést. Mindent megtesz, amit kérek tőle, sőt, időnként még nekem kell visszafognom őt. Sajnálom, hogy befejezi.
– Mennyiben más egy búcsúmérkőzésre készülni?
– Kissé zavart a hangulat emiatt, mert valószínűleg tényleg most búcsúzik. Épp nemrég beszéltük, hogy nincs már mit bizonyítania, mindent elért, amit lehetett, s nem volt igazságos, hogy tavaly tavasszal Monte Carlóban elveszítette a veretlenségét. A búcsú érzése kissé kellemetlen, de úgy gondolom, negyvenévesen elérte azt a kort, hogy talán jobb lesz, ha abbahagyja. Ahogy látom, eldöntötte már magában ezt, ráadásul az edzősködésben is van perspektívája és tehetsége.
– Mit gondol, szakmai vagy menedzselési okai lehettek, hogy Erdei Amerikában nem tudott berobbanni?
– Semmiképp sem szakmai, hiszen technikailag Zsolt a legjobb bokszoló, akit valaha edzettem. A félnehézsúly legjobbja volt, nagyon színvonalas és fontos meccseket nyert, s egy kategóriával feljebb is bizonyított. Később sérülések hátráltatták, aztán amikor Monte Carlóban jó teljesítményt nyújtott, azt hittük, végre kinyílnak az ajtók az Egyesült Államok felé. De nem.
– Korábban miért nem jött össze az igazán nagy mérkőzés Erdei számára?
– Mert klubja, az Universum kissé fájdalmasan állt hozzá a dologhoz, azt szerette volna, ha német bokszoló lenne elöl, s őt második sorba helyezte. Így nem jutott komoly lehetőséghez. Zsolt megpróbálta maga, ám az ember nem mindig kapja meg az esélyt a sorstól.
– Milyen a személyes viszonyuk?
– Szívélyes, sokat találkozunk, nagyon jól kijövünk egymással. Én mindegyik bokszolómmal próbálok hasonló kapcsolatot kialakítani, kissé olyan ez, mint apa és fia között, miközben pszichológusnak is kell lennem.
– Mit érez olyankor, amikor sztártanítványai – Dariusz Michalczewski, Kovács Kokó István, Vitalij Klicsko, s most Erdei Zsolt – befejezik a pályafutásukat?
– Ilyen az élet, sajnos ők jönnek és mennek. Valamikor mindenkinek lejár az ideje, de jó újrakezdeni fiatalabb emberekkel, úgyhogy van elég dolgom, nem unatkozom most sem.
– Mik voltak a legfontosabb közös sikereik, legemlékezetesebb pillanataik Erdei Zsolttal?
– A Julio Cesar Gonzalez elleni győzelmet tenném előre, hiszen egyrészt szenzációsan bokszolt, másrészt ezzel lett világbajnok. A Mehdi Sahnoune elleni meccse is emlékezetes volt, hiszen eltörte a bordáját a felkészülés hajrájában. Próbáltam segíteni, egy hamburgi orvos barátom kezelte, s ő összeszedte magát, hatalmas csatában aratott sikert. Nagy harcos búcsúzik.
– Mit gondol, milyen teljesítményt nyújt majd Zsolt a kecskeméti utolsó mérkőzésén?
– Még mindig nagyon jók a reflexei, villámgyors, úgy érzem, jó formában lesz és győz, bár grúz ellenfele nem tűnik félősnek, nem fog megijedni. Minden egyszer véget ér, drukkolok, hogy szép legyen búcsú.
– S ha olyan szép lesz, hogy Madár a jó ranglistahelyezéssel a tarsolyában kacérkodni kezd a folytatással?
– Ha végül mégis úgy dönt, hogy folytatja, azt is támogatni fogom.
