A négyszeres bajnok Szpartak Moszkva ellen vívja a nyolcaddöntőt a Sopron a női kosárlabda Euroligában. A csoportkört 5/7-es győzelmi mérleggel befejező magyar bajnok a 15 rájátszásba jutott csapat közül a 13. helyen végzett az összesített rangsorban, így a 9/3-as mutatóval a C csoportban másodikként, összesítésben negyedikként záró orosz elitalakulattal került szembe. A Sopron három év után verekedte be magát újra az egyik fél második sikeréig tartó playoffba, amely március 11-én rajtol el. Az első meccsre Moszkvában, a másodikra három nappal később Sopronban, a harmadikra pedig (szükség esetén) március 19-én ismét az orosz fővárosban kerül sor. Az április 7–13. közötti nyolcas döntőben a hét párharc győztese mellett a rendező és címvédő orosz Jekatyerinburg vesz részt.
A nyolcaddöntő párosítása:
Fenerbahce (török) – Polkowice (lengyel)
USK Praha (cseh) – Rivas Ecópolis (spanyol)
Szpartak Moszkva (orosz) – Sopron
Galatasaray (török) – Salamanca (spanyol)
Bourges (francia) – Kosice (szlovák)
Orenburg (orosz) – Kraków (lengyel)
Kayseri (török) – Schio (olasz)
A Szpartak Moszkva (Region) Vidnojéban, az orosz főváros egyik elővárosában működik, s nem is olyan régen a világ legerősebb kosárlabdacsapata volt, mármint női. Virágzása egy tragikus sorsú, kalandos életű mágnás (kalandor?) pályafutásához kapcsolódik. Természetesen Sabtaj von Kalmanovicsról van szó, a litvániai születésű üzletemberről (?), aki az ingatlanfejlesztéstől kezdve a koncertszervezésig az Izrael javára és terhére (!) történő kémkedésen át mindent kipróbált életében, mígnem 2009. november 4-én egy moszkvai útkereszteződésben 18 lövéssel meggyilkolták Mercedes S500 típusú luxusautójában. Nyílt titok, hogy a KGB-nek is dolgozott, ezért börtönözték be például Izraelben, szóval nem könnyű megállapítani, hogy kik öl(et)ték meg – sokaknak volt oka rá.
Sportmecénásnak azonban bőkezű volt, s alighanem valamennyi, ma játszó profi kosarasnő hálásan emlékezhet rá, hiszen a kétezres évtized vége felé az ő Szpartak Moszkvájában szereplő megasztárok (Diana Taurasi, Sue Bird, Lauren Jackson, Sylvia Fowles) csillagászati fizetései verték fel a játékosok bérét Európa-szerte.
Nos, Kalmanovics érájában négyszer – 2007, 2008, 2009, 2010 – megnyerte az Euroligát a Szpartak, 2009-ben Rátgéber László irányításával.
„Az akkori és a mostani Szpartak nem nagyon hasonlít egymásra, a 2009-es, amerikai–orosz–ausztrál kezdő ötösből – Bird, Karpunyina, Taurasi, Jackson, Fowles – senki sem maradt meg hírmondónak. A mostani ötösből – Barics, Beljakova, Szonja Petrovics, Tyihonyenko, Vieru – a szerb Petrovicsot én vittem oda a Szpartakhoz 2009-ben, Vieru már be-beszállt akkoriban, 19 évesen, a most 21 éves Kszenia Tyihonyenko pedig akkor a serdülőben kosarazott. A cserék között ott van még a 32 éves Gyemagina az én időmből, ma már Ruzanova néven. Szóval, ez a Szpartak már nem az a Szpartak, a vezetők közül egyedül a sportigazgató, a kanadai–görög Steve Costalas maradt meg” – mondta Rátgéber, aki évek óta a pécsi kosárakadémiáját építgeti-működteti.
Joggal vetődik fel a kérdés: ha ez a Szpartak már nem az a Szpartak, akkor vajon lehet-e esélye a továbbjutásra a Sopronnak? Úgy, hogy a pályaelőny a Szpartaknál van.
„Lehet. Az első kinti mérkőzést kellene elcsípni. A Sopron most kezd beérni, egyre jobban játszik, a két utolsó Euroliga-fordulóban már remekelt. Úgy vélem, a nagyszerű formába lendült Fegyverneky Zsófia vezérletével bekerülhet a Final Eightbe, a nyolcas döntőbe. És akkor öt év után újra lehet magyar csapat a legrangosabb európai női kosársorozat végküzdelmeiben.” (2009-ben negyedik lett a Sopron a salamancai Final Fourban, amikor éppen Rátgéberék nyerték el a trófeát – a szerk.)
