„Győzelmet érdemeltünk, de a legnagyobb helyzeteket is kihagytuk.”
„Az ellenfelünk tizenkét emberrel játszott.”
„Hej, ha a kapufáról nem kifelé, hanem befelé pattan a labda ”
És a sokadik kudarc után, makacsul, önfejűen: „Megyünk tovább.”
Ugye, ismerős mondatok a magyar újságolvasónak is?!
Teljesen nyilvánvalóvá vált egy idő után, hogy Míchelnek Spanyolországban nem terem babér, a spanyol labdarúgók nem vevők a szövegére, az egykori világklasszis edzőként nem lehet próféta a saját hazájában.
Míchelnek el kellett mennie szülőhazájából egy kevésbé ellenséges, kevésbé előítéletekkel teli környezetbe.
Oda, ahonnan a nulláról indulhatott, nem a mínusz végtelenből, ahol nem kísértették a saját démonai.
Ez az ország Görögország volt, az Olympiakosz. Át kellett vennie 2013. február 4-én egy bajnokcsapatot, ahonnan elküldték az előző edzőt, Leonardo Jardimot. A bemutatkozás nem sikerült: az Európa-liga legjobb 16 csapata közé jutásért éppen egy spanyol együttes, a Levante verte ki a pireusziakat. Utána a duplázás – bajnokság, kupa – megvolt, s jöhetett a nagy kaland, a Bajnokok Ligája.
A PSG, Benfica és Anderlecht alkotta csoportból sikerült továbbjutni a párizsiak mögött, ám az igazi próba most jött el, a Manchester United ellen. Az Olympiakosznak még sohasem sikerült a második fordulóig eljutnia a csoportkör után, talán majd most Ehhez az első lépést kedden megtette.
Ráadásul úgy, hogy a téli átigazolási időszakban a klub elveszítette gólvágóját, Konsztantinosz Mitroglut, akit január 31-én 12 millió fontért megvásárolt a Fulham.
Míchel ezekkel a szavakkal zárta kedd esti lelkesítő beszédét: „Nem mi vagyunk a továbbjutás esélyesei. De senki sem mondhatja, hogy ne próbálhatnánk meg!”
Most viszont már – 2-0-s előnyük birtokában – bizony, hogy ők a továbbjutás esélyesei!
