Köszönöm, hogy bíztál bennem, nélküled nem sikerült volna, Edit – ezt írta arra a rajtszámra Miklós Edit, amelyben sporttörténelmi hetedik helyét elérte, majd odaajándékozta szocsi szobatársának, egyben a Magyar Sí Szövetség ügyvezető elnökének, Kaszó Klárának. Már az is érdekes, amolyan kedvesen belterjes, hogy a sportági vezető és a csapat legjobbja egy fedél alatt élte meg mindkettejük „pályafutásának” eddigi csúcsát. A szövetség tegnapi sajtóeseményén Miklós bevallotta, ő volt a legkevésbé feszült a rajt előtt:
– Mindenki idegeskedett, csak én nem. A futam előtti este szokás szerint végig mentem a pályán fejben, a bejáráskor ugyanis memorizáljuk a vonalvezetést. A lesiklás előtt hétszer csúsztam le gondolatban, mint kiderült, ez volt a bűvös szám. Egyébként Szocsiban a meleghez képest nagyon jól megcsinálták a pályákat, az olimpiai faluban is egyszerű, de jó szállást kaptunk, volt meleg víz és finom étel, összességében úgy érzékeltem, hogy a komplexumok, stadionok kiépítésével rengeteg munkát fektettek a rendezésbe az oroszok” – mesélte a minden idők legjobb magyar olimpiai síeredményét produkáló sportoló.
Akinek a szülei is meséltek néhány szót érzéseikről. Édesanyja úgy fogalmazott, élőben teljesen más megélni a lánya versenyét, mint a tévé vagy a számítógép előtt: „Anyaként elsőként csak azt nézem, hogy épen, egészségesen lejöjjön. Ennek megéltük a kellemetlenebb felét is, amikor Vancouverben helikopter vitte el a pályáról, azokat a perceket, órákat nem kívánom senkinek, amíg nem jelentkezett telefonon. Szocsiban végre meghozta az eredményét a sok munka, az áldozatvállalás. Sokat volt távol tőlünk, az edzők voltak a pótszülei, köszönjük, hogy befogadták őt itt, Magyarországon, mint a saját lányukat.”
Éva asszony érdeklődésünkre hozzátette, amikor 2010-ben Edit elhatározta, hogy országot vált, már kész elképzelésekkel, tervekkel jelentkezett, s ők sem akarták lebeszélni, hiszen korábban, még román színekben előfordult, egyéb lehetőség és segítő híján teljesen egyedül járta a versenyeket. Edit édesapja pedig egy kulisszatitkot is elárult: „Nem voltunk nyugodtak, s a feleségemmel külön szobában néztük a lányunk lesikló futamát Szocsiból, hogy ne zavarjuk egymást. Most már nem bánom annyira, hogy amikor Edit sportágat választott, még nem volt női hoki Csíkszeredán” – mondta az egykori jégkorongozó apuka.
Szakmai szempontból tehát mindenképpen megérte a sporttörténelmi eredmény, de rákérdeztünk, hogy anyagilag is megéri-e, hiszen Miklós papíron nem szerzett pontot, azt a hatodik pozíció ért volna. Szerencsére Kiss Norbert, az Emberi Erőforrások Minisztériumának (Emmi) helyettes államtitkára megnyugtató választ adott: „Nem kérdés, jár az állami jutalom, amelyre a MOB ad javaslatot, s mi támogatni fogjuk. Deutsch Tamás, Edit klubja, az MTK elnöke azt mondta, ha nincs központi pénz, akkor ők a pontszerzéssel járó jutalmat odaadják Editnek, nos, azt javaslom, nyugodtan tegyék az államtól kapott mellé.”
A helyettes államtitkár azt is előrevetítette, hogy a sportág is jól jár a szép sikerrel. „Szisztematikus munka zajlik a síszövetségnél, ez az eredményességben is megmutatkozik, ezért a kormányzat az eddigieknél is komolyabban fogja támogatni ezt a sportágat.” Kaszó Klára szerint még csak most jön a jövőbeli célok s az ehhez szükséges anyagi igények megfogalmazása. „Pontosan még nem tudom, mennyi pénzre lenne szükség ahhoz, hogy további kimagasló eredményeket érjünk el, annyit azonban mondhatok, hogy tavaly mindent összeadva 140 millió forintból gazdálkodott a szövetség. S az is biztos, Miklós Edit eredménye sokakban megerősítette a hitet, hogy a sísport is lehet alternatíva a gyerekek számára. Ezzel egy másik kategóriába jutottunk, s most keresem vívás mintájára a mi »Santelli mesterünket«, vagyis azt a kiváló külföldi szakembert, aki igazi sportot tud csinálni a sízésből Magyarországon.”
