Köszönöm, hogy bíztál bennem, nélküled nem sikerült volna, Edit – ezt írta arra a rajtszámra Miklós Edit, amelyben sporttörténelmi hetedik helyét elérte, majd odaajándékozta szocsi szobatársának, egyben a Magyar Sí Szövetség ügyvezető elnökének, Kaszó Klárának. Már az is érdekes, amolyan kedvesen belterjes, hogy a sportági vezető és a csapat legjobbja egy fedél alatt élte meg mindkettejük „pályafutásának” eddigi csúcsát. A szövetség tegnapi sajtóeseményén Miklós bevallotta, ő volt a legkevésbé feszült a rajt előtt:
– Mindenki idegeskedett, csak én nem. A futam előtti este szokás szerint végig mentem a pályán fejben, a bejáráskor ugyanis memorizáljuk a vonalvezetést. A lesiklás előtt hétszer csúsztam le gondolatban, mint kiderült, ez volt a bűvös szám. Egyébként Szocsiban a meleghez képest nagyon jól megcsinálták a pályákat, az olimpiai faluban is egyszerű, de jó szállást kaptunk, volt meleg víz és finom étel, összességében úgy érzékeltem, hogy a komplexumok, stadionok kiépítésével rengeteg munkát fektettek a rendezésbe az oroszok” – mesélte a minden idők legjobb magyar olimpiai síeredményét produkáló sportoló.
Akinek a szülei is meséltek néhány szót érzéseikről. Édesanyja úgy fogalmazott, élőben teljesen más megélni a lánya versenyét, mint a tévé vagy a számítógép előtt: „Anyaként elsőként csak azt nézem, hogy épen, egészségesen lejöjjön. Ennek megéltük a kellemetlenebb felét is, amikor Vancouverben helikopter vitte el a pályáról, azokat a perceket, órákat nem kívánom senkinek, amíg nem jelentkezett telefonon. Szocsiban végre meghozta az eredményét a sok munka, az áldozatvállalás. Sokat volt távol tőlünk, az edzők voltak a pótszülei, köszönjük, hogy befogadták őt itt, Magyarországon, mint a saját lányukat.”
Éva asszony érdeklődésünkre hozzátette, amikor 2010-ben Edit elhatározta, hogy országot vált, már kész elképzelésekkel, tervekkel jelentkezett, s ők sem akarták lebeszélni, hiszen korábban, még román színekben előfordult, egyéb lehetőség és segítő híján teljesen egyedül járta a versenyeket. Edit édesapja pedig egy kulisszatitkot is elárult: „Nem voltunk nyugodtak, s a feleségemmel külön szobában néztük a lányunk lesikló futamát Szocsiból, hogy ne zavarjuk egymást. Most már nem bánom annyira, hogy amikor Edit sportágat választott, még nem volt női hoki Csíkszeredán” – mondta az egykori jégkorongozó apuka.