Hétfőn újból egynapos összetartáson vettek részt Telkiben Pintér Attila szövetségi kapitány jelöltjei, s ezt az alkalmat arra is felhasználta a szakvezető – három játékosával együtt –, hogy véleményt mondjon a vasárnapi, nizzai Eb-selejtező-sorsolásról.
Nem meglepő módon Pintér jól ismert filozófiáját osztotta meg velünk, nevezetesen: nekünk saját magunkkal kell foglalkoznunk, s szeptember 7-ére, az Észak-Írország elleni első tétmérkőzésig el kell érnünk, hogy gyorsabb, bátrabb csapatunk legyen, olyan állapotba kell hozni a válogatottat, hogy eséllyel vegye fel a küzdelmet.
„Negyven éven keresztül mindig másokkal foglalkoztunk, még ki sem húzták a soros ellenfeleket, s mi már azt latolgattuk, ki lenne a jó, ki nem. Ez a szemlélet nem vezet sehová. A felkészülési mérkőzéseken ki kell derülniük a csapat hibáinak, s ezeket ki kell javítani. Az a lényeg, hogy a megtanulható dolgokat nem szabad elrontanunk. Szeptemberig valamennyi ellenfelünket fel fogjuk térképezni, minden mérkőzésüket elemezni fogjuk. Olyan stratégiát kell kidolgoznunk, amely eredményes lehet.”
A kapitány örömmel fogadta a sors játékát, vagyis, hogy a március 5-ei, Finnország elleni felkészülési mérkőzés egy majdani selejtezős ellenfelet hoz az utunkba. „A finn meccs megmutatja majd, hogy hol tart a csapat és hogy ez mire elegendő egy majdani riválissal szemben, azaz felmérésnek jó lesz. Örülök, hogy a sors így hozta.”
Bármennyire is szerettük volna kiugratni a nyulat a bokorból, bármennyire is kapacitáltuk Pintért, értékelje a selejtezős ellenfeleket – a görögöket, a románokat, a finneket, az északíreket és a feröerieket –, ő rutinosan hárított. „Ha most valaki közületek megmondja, hogy milyenek lesznek az északírek vagy a többiek szeptemberben, amikor elkezdődnek a selejtezők, az illetőt azonnal szerződtetem a stábomba.”
Ezt senki sem mondta meg, Pintér viszont érintette a múlt csütörtöki megbeszélését az NB I-es klubvezetőkkel. „Kompromisszum született, végül elfogadtunk egy menetrendet az összetartásokra. Azt most kijelentem, hogy ha akár csak egyetlen klub egyetlen játékosát nem engedi el, akkor azonnal lefújom az összetartást. Jogosan kérték a klubvezetők, hogy senki se kaphasson felmentést.”
A három, rendelkezésre álló játékos közül Rudolf Gergely azt mondta, szerinte bárkivel fel tudja venni a versenyt a válogatott. Juhász Roland, aki immár hetedik vb- vagy Eb-selejtezőjének vág neki, lapunk kérdésére így felelt: „Hogy mivel tudom kecsegtetni a sajtót, a közvéleményt? Nos, most először vannak összetartások, s ezeknek a jótékony hatását már most érezzük, alakul a játékrendszerünk. Az pedig matematikai tény, hogy 24 csapat közé könnyebb bekerülni, mint 16 közé.” Ez utóbbi szentencia valóban megkérdőjelezhetetlen.
Juhász még hozzátette: „Legyünk túl az első mérkőzésen! Ahogy jönnek a meccsek, egyre több önbizalmuk lesz a játékosoknak. Remélem, jó helyen végzünk a csoportban.” A rutinos, 78-szoros válogatott védő arra a felvetésre is reagált, hogy az ellenfeleink közül a románok és a görögök is meglehetősen lesajnáló véleményt fogalmaztak meg rólunk, kiváltképp Gheorghe Hagi, a legendás román sztár, aki már most lefoglalná a franciaországi szállást. Meg kell változtatnunk az ellenfelek lekezelő, lesajnáló véleményét. „Nem baj, hogy lenéznek bennünket, mert ez nekem pluszmotivációt ad. A csapatban jóval több van, mint azt a bukaresti 3-0-s vereség sejteti. Meg kell mutatnunk, hogy annál jobbak vagyunk. Elég nagy a lehetőség arra, hogy ott legyünk egy világversenyen. Bizonyítanom kell, hogy ott a helyem a válogatottban. Nagyon jó kezdeményezésnek tartom az összetartást. Amikor évekkel ezelőtt Máltával játszottunk, kiderült, hogy ők is sokat edzettek együtt, s meg is látszott a játékukon. Nagyon sokat taktikázunk az edzéseken, úgy érzem, sokat fejlődik a csapat az összetartások alatt.”
