– Hogyan értékelték a játékostársai, a vezetők a 2-0-t: szenzációként, vagy úgy, hogy ez a világ rendje, a mai Olimpiakosz ennyivel jobb a mai Manchester Unitednál?
– Ha nem is mondhatjuk, hogy ez a világ rendje, de megmutattuk, hogy erősek vagyunk, akár a Manchester Unitedet is le tudjuk győzni. Jobban játszottunk, domináltunk, a mi akaratunk érvényesült, szerintem reális eredmény a 2-0.
– Mondja ezt a MU gyermekkori rajongója, akinek srácként a manchesteriek kiváló kapusa, a dán Schmeichel volt a példaképe. Nem kérdezem, hanem tudom, hogy így volt, hisz körülbelül hároméves kora óta ismerem. Maradt még a hajdani érzelmekből mára valami?
– Abszolút. A rajongás is, a klub szeretete is. Gyerekkoromban a Manchesteren nőttem fel, mindig ezért a csapatért szorítottam, így igazán pikáns mérkőzés volt ez számomra.
– Ez a mai Manchester United hasonlít még valamiben a régi bálványhoz, vagy az a korszak végleg lezárult?
– Annyiban biztosan lezárult, hogy már nem Ferguson a csapat menedzsere. Aztán, hogy ez átmeneti mélypont vagy hosszabb hullámvölgy, az majd kiderül. Úgy tűnik, ez a szezonja már elmegy a Manchesternek, ebből a gödörből nem lesz képes kilábalni, amelybe most mi nyomtuk vissza.
– Méghozzá a gödör mélyére. Ha élete meccsélményeit rangsorba állítja, hova helyezi a keddi találkozót?
– Előre, de biztos, hogy még sokkal előrébb lenne, ha én álltam volna a kapuban. Akkor azt mondanám, életem egyik legjelentősebb eseménye. Csapatember vagyok, így a kispadról is nyilván óriási élményt adott, az Olimpiakosz az egyik legjobb, ha nem a legjobb teljesítményét nyújtotta. Más kérdés, hogy természetesen mindenki pályára szeretne lépni, már csak azért is, mert csereként az ember picit tehetetlennek érzi magát, sokkal több izgalom dolgozik benne, lerágja a körmeit.
– Képes a csapattal együtt tiszta szívvel szorítani a posztriválisáért, Roberto kapusért is, vagy egy-egy bravúrja után bevillan: a fenébe, így hogy fogom kiszorítani?
– Inkább úgy próbálom felfogni az egészet, valószínűleg én is szerepet játszom abban, hogy ő így véd. Igyekszem az egészet pozitívan kezelni, nem szurkálódom.
– A visszavágót álmai stadionjában, az Old Traffordon rendezik. Milyen esélyekkel?
– Ennél jobban nem sikerülhetett volna ez a mérkőzés, nem kaptunk gólt, rúgtunk kettőt, de a párharc két meccsből áll, és mégis a Manchester az ellenfél, valószínűleg nem fog még egyszer ennyire gyenge formában futballozni. A 2-0 után minden esélyünk megvan a továbbjutásra, de ehhez szerintem elengedhetetlen, hogy gólt szerezzünk az Old Traffordon.
– Aki pedig kiveri a Manchester Unitedet, annak onnantól a csillagos ég a határ?
– Inkább azt mondanám, szenzáció lenne, ha továbbjutnánk, és onnantól minimális teher nélkül élvezhetnénk a negyeddöntőt.
– Szenteljünk egy gondolatot a válogatottnak is, hiszen az Európa-bajnoki selejtezők vasárnapi sorsolásán a magyar és a görög csapatot egy csoportba osztották. Hogyan érzékeli, ettől melyik fél könnyebbült meg inkább?
– Szerintem a görögök. Örülnek, de nemcsak nekünk, hanem az egész csoportnak. Azt mondják, ez számukra tökéletes beosztás ahhoz, hogy egyenes ágon kijussanak az Eb-re. Mi se lehetünk szomorúak, de úgyis minden a pályán dől el. Tőlem legyenek csoportelsők a görögök. És legyünk mi a másodikok.
