„Három meccsből tényleg nem lehet komolyabb következtetéseket levonni, annyit mindenesetre érzek a városban közlekedve, hogy szimpátiával figyelik a pécsi emberek a küzdelmünket a talpon maradásért, méltányolják, hogy nem nyavalygunk, hanem a fiúk igenis odateszik magukat a mérkőzéseken, s még jól is játszanak. Bár ami most következik, az nem lesz leányálom: szerencsére mindhárom fronton, a Magyar Kupában, a Ligakupában és a bajnokságban is állunk, méghozzá nem is rosszul, májusig szakadatlanul szerda-szombat ritmusban kell futballoznunk. Márpedig egy tizennyolcas létszámú kerettel ez nem lesz egyszerű, alighanem a mi játékosállományunk a legszűkebb az egész NB I-ben. De Dobó is azt mondta, hogy inkább kevés oroszlán, mint sok birka ” – mondta érdeklődésünkre Feleki Attila ügyvezető, aki még hozzátette, hogy megvan az előnye is a feszes programnak, mert legalább nincs túl sok idejük a játékosoknak a töprengésre, az önemésztő gondolatokra.
A szombati, Videoton elleni bravúros pontszerzés hőse Kővári Róbert volt, egy tizennyolc éves, érettségi előtt álló srác. Egyenlítő gólja nem akármilyen rámenősségről tanúskodott. A TÁSI sportiskola 12. osztályos tanulója kedden, a paksi visszavágón nem jutott szóhoz, de az első meccsen 78 percet szintén a pályán töltött. „Lőrincz Emil és Márton Gábor, a mestereim azt mondták, hogy ha szombaton 89 percet játszottam, akkor most inkább pihenjek. De természetesen ott voltam Pakson a nézőtéren, és torkom szakadtából szurkoltam a csapatnak” – mondta a Szekszárd melletti Szálkáról származó fiatalember, aki 16 évesen került Pécsre, s ma már őslakosnak számít.
Kővári meghatottan élte meg a Videoton elleni pontszerzést, s ami utána következett: „Gurult keresztbe a labda a gólvonalon, láttam, hogy senki nem szabadít fel, persze hogy bedobtam magam, és gól lett belőle. A meccs után a többiek gratuláltak az öltözőben, azt mondták, szép volt, Robika. Azóta egyre több szurkoló ismer meg a városban, a stadionban. Egyébként nem most először voltam kezdő a PMFC-ben, ősszel már kétszer beraktak az edzőim. Bízom benne, hogy szombaton, Győrben és jövő szerdán, az Újpest ellen is ott lehetek a pályán. Egyébként utólag annyira már nem örültünk a szombati iksznek, a helyzetek alapján győznünk kellett volna.”
Ez a mentalitás jellemzi általában is a pécsieket ezekben a nehéz hetekben, Kővári szerint a 19. fordulóban, Győrben is győzelemre játszanak majd: „Olyan, hogy kiesés, eszünkbe sem jut, végtére is a nyolcadik helyen állunk, minimum a középmezőny elején szeretnénk végezni, én legalábbis így vagyok ezzel. A bizonytalanság persze nem jó érzés, bár arról nincs szó, hogy éheznék, az albérletem lakbérét például rendesen fizeti a klub, és ha lemegyek a közértbe, még van annyi pénzem, hogy be tudjak vásárolni. Számomra különben sem a pénz a fontos, hanem a csapat sikere. A minap néhány idősebb játékos járt a tulajdonos úrnál (Matyi Dezsőnél, a tavaly december 27-én a támogatást beszüntető tulajdonosnál – a szerk.), és amikor visszajöttek, megnyugtattak bennünket, hogy a bajnokság végéig meg lesz oldva a finanszírozás” – magyarázta Kővári, bár azt makacs faggatás hatására sem árulta el, hogy valójában mivel nyugtatta meg Matyi az aggódó játékosokat
