Várható volt, hogy két, szerencsével megnyert párharc után – a 2011-es KEK-nyolcaddöntőből idegenben lőtt több góljával lépett tovább a Fradi, a 2012-es KEK-finálét 62-60-as összesítéssel nyerte – az FTC-Rail Cargo Hungaria egyszer azért beleszalad a Viborg élesre fent késébe. Az is várható volt, hogy e baleset most történik meg, a népligetiek ugyanis a 2013/14-es szezonban kalkulálhatatlan, ingatag csapat benyomását keltik. Az azonban már nem volt várható, hogy 40-32 lesz a vége, ráadásul az anyagi nehézségekkel küzdő, négy kulcsemberét is nélkülöző, a meccsre csupán tíz mezőnyjátékost bevetni képes Viborg a második félidőben tíz góllal, 34-24-re elhúz.
Az pedig, ami ekkor történt, a nemzetközi élsportban egészen példátlan, kövérek-soványak sörmeccsen is durva sértés: az ellenfél addig is bicskanyitogató stílusú edzője, Christian Dalmose a kispad mellett fekvőtámaszozni kezdett. Bizonyára megfogadta, hogy „tíz közte” állásnál ezt teszi, és a Fradi sajnos megteremtette a szánalmas magamutogatás előfeltételeit. A kapusok egyes időszakokban úgy eltűntek, mintha kosármeccs zajlana, a védekezés is csődöt mondott; a svéd Gulldén (képünkön) akkor dobott gólt, amikor akart, 40 gólt még soha, senkitől, semmiféle roskatag állapotában nem kapott a Ferencváros. Elek Gábor vezetőedző már ki is jelentette, ezért bizony büntetés jár, neki és a játékosoknak is.
Az első büntetést azonban Dalmose tréner a fekvőtámaszaival már kiszabta – és ezért a szombati, népligeti visszavágón, alakuljon akárhogyan is a találkozó, viszont kellene büntetni. Ha most én lennék Tomoriék edzője, Elek Gábor helyében egész héten videóznék; de csak Dalmose kunsztjait mutogatnám meg, napjában százszor. Mert aki ebből nem merít dacot, a falat is áttörő indulatot, illetve a gőzmozdonyt is puszta kézzel megállító erőt, az jobb, ha más sportág után néz. A Fradinak például egyre ígéretesebben fejlődik a curling szakosztálya.
Aki viszont maradna a kézilabdánál, az kérdezze meg Kökény Beatrixot vagy Pádár Ildikót, mi történt a KEK 1999. tavaszi nyolcaddöntőjében? Eláruljuk: az, hogy a norvég Larvik 33-23-as előnnyel, nagyképűségétől alig látva érkezett a visszavágóra, aztán az utolsó percben, 33-23-as Fradi-vezetésnél már legszívesebben az öltözőbe menekült volna. (Más kérdés, hogy végül ordító hazai ziccert követően, 33-24-es veréssel mégis tovább evickélt.) Minimális elvárás lenne most is Dalmose előembert újabb tornamutatványra kényszeríteni. Persze nem fekvőtámaszozásra, hanem arra, hogy lemenjen hídba. Hátha jönne utána a két váll is.
