– Na, helló! Már a múltkor megmondtam, hogy a Pinyő t*kös csávó. De kár, hogy csak a meccs előtt volt az. Mert különben a zakó után azt nyilatkozta volna, na jó, nem ezekkel a szavakkal: elnézést, ez egy kalap sz*r volt, én is sok mindent elcs*sztem, igyekszünk tanulni belőle. Komolyan mondom, ilyen józan estém idén még nem volt. Azzal kezdődött, hogy minden magyar gól egy nagyfröccs, ziccer kisfröccs. Szünetben láttuk, hogy ebből kiszáradás lesz, ezért az Egér bedobta, legyen inkább deci pálinka. Erre én, hülye vagy, nem mindegy, hogy mit nem iszunk? Mert hogy gólt így nem lövünk, az biztos. Azt az egyet is úgy rúgtuk, hogy a Rudolf kézzel vette le a labdát, a finn kapus meg háton úszott, úgy akarta védeni. Ezért változtattunk: három passz egymás után emberhez: kisfröccs, négy passz: nagyfröccs. Tizenöt perccel a vége előtt már vályogot köptem, ha nem találom ki, hogy egy taccs, bárki dobja, egy nagyfröccs, itt döglünk szomjan. A Pinyő meg azt mondja, hogy több jót látott, mint rosszat. Az Egér szerint azért, mert a finneket nézte, ekkora tanár, hogy már most az Eb-selejtezős ellenfelet figyelte. Persze amikor őt mutatta a kamera, elég sokszor kiesett a szájából valami, olyan is, ami a földön csattant. Nem puszi. Mert pontosan tudja, mi volt ez a meccs. Meg azt is, hogy ezekkel a játékosokkal nem lehet csodát tenni. Nem hülyéskedek, ha szombat délelőtt lemegyünk kispályázni, három plusz egybe’, kipörgetni magunkból a maligánokat, abba’ a mezőnybe’ a Vanczákékat csak a vége felé választanám el. Mert futni tudnak, de focizni kicsiben nem. Másfélszer egyes kapura játszunk, oda véletlenül, az ádámcsutkádról nem pattan be a labda.
Ekkor, kissé méltatva Agyas hajdani, valóban meglévő virtuóz technikáját, megjegyeztem, mintha a minap arról beszélt volna, ha most nem jutunk ki az Eb-re, soha; ebbe belekapaszkodva már vissza is vette a szót:
– Persze, mert itt nem szintidőket kell megúszni, akkor annyi lenne nekünk. De minden csoportból kijutnak ketten, és a harmadikok még pótselejtezőt játszanak. A csoportunkban ott vannak a görögök, akiknél a kulcsemberek olyan öregek, hogy ha megsérülnek, nem orvoshoz, hanem régészhez viszik őket. A vb után abba is hagyják. A románoknál meg az fog játszani ősszel, aki éppen szabadlábon lesz, mert a vezérkart most vágták sittre, ahol szerintem szépen elkezdenek dalolni. Jó, az északíreket meg a finneket azért meg kellene verni, vagy legalább hagyni őket, hadd verjék meg magukat. Emlékszel, szegény finnek ’97-ben milyen öngólt balf*szkodtak össze ellenünk? Szögletet rúgtunk, de utána labdához se kellett érnünk. A finnek seggbe, vádlin és tokán rugdalták egymást, végül csak összehozták. Csanknak [Csank János szövetségi kapitánynak – a szerk.] volt is egy óriási dumája, azt mondta: gólunk begyakorolt figura eredménye volt. Majdnem húsz éve mondta, de emlékszem rá. Mert azóta minden kapitány úgy beszél, mintha a kinevezése után kötelező agy- és szemműtétet végeztek volna rajta. Na mindegy, október 11-én megyünk Bukarestbe. Én is. Előtte megalszunk Udvarhelyen, csinálunk egy kis bált. Az Árpit már fel is hívtam, megkérdeztem, lesz-e már akkor hó a Hargitán. Azt mondta, annyi biztos lesz, hogy be tudjunk rúgni. Na, helló.
origo.hu
Újabb részletek derültek ki a tárdi horrorbalesetről
