Lemondott Marco Rossi, a Budapest Honvéd labdarúgócsapatának vezetőedzője, a hírt a klub honlapján hétfő délután jelentette be. A szezon végéig a pályaedző Simon Miklós irányítja az együttest. A most 49 éves Rossi 2012 nyarán érkezett Kispestre, tavaly bronzérmet szerzett a csapattal – 19 év után először léphetett dobogóra a Honvéd –, s meghosszabbított szerződése 2014. június 30-ig szólt.
Rossival fél órával lemondása után beszélgettünk.
– Igaz a hír?
– Igaz, pár perce jöttem ki az elnök úr, George F. Hemingway irodájából. Úgy terveztem, hogy kitöltöm a szerződésemet, végigcsinálom a bajnokságot, de a Pécsett elszenvedett vereség után már nem maradt más választásom, mint a lemondás.
– Miért?
– Mert úgy éreztem, a játékosok elveszítették az önbizalmukat, s valamilyen szinten én is. A sikertelenség legfőbb oka, hogy képtelenek voltunk gólt rúgni. A Pécs ellen 1-0-ra elbukott meccs hű tükre volt annak, ami az utóbbi öt fordulóban történt velünk. Megint kialakítottunk három tiszta gólhelyzetet, de mindhárom kimaradt. Legalább döntetlent érdemeltünk volna ezúttal is, de kikaptunk.
– Az ön döntése volt a lemondás, vagy a „közös megegyezéssel” formulával bontottak szerződést?
– Teljes mértékben az enyém volt. Felhívtam az elnök urat, ő fogadott, és közöltem, hogy lemondok.
– Érez keserűséget?
– Érzek, persze, hogy érzek. Haragot azonban senki iránt sem, ilyesmi – mármint hogy kudarcot vall egy edző – nap mint nap előfordul a futballban. A futballban, amely olyan üzem, ahol ismeretlen fogalom a memória. Ma már senki sem emlékszik a tavalyi bronzéremre, arra, hogy idén húsz forduló után már matematikailag is biztosítottuk a bennmaradást, hogy öt fordulóval ezelőtt még harcban álltunk a dobogóért. Ma pedig már – most, hogy a nyolcadik helyre csúsztunk vissza – egy idióta vagyok a szurkolók szemében. Elfogyott körülöttem a levegő, magamra maradtam. Mennem kell.
– Mit szóltak a játékosok?
– Nem tudom, még nem beszéltem velük. Kedden lemegyek az edzésre, és akkor közlöm velük a döntésemet. De a Honvéd örökre a szívem csücske marad, szurkolni fogok a csapatnak és az utódomnak egyaránt.
