Nem hirtelen felindulásból írom soraimat. Nem azért, mert Leonardo pénteken számtalan alkalommal csomót kötött az újpesti középpályások és védők lábára. Nem azért, mert egy rangadón, az ősi ellenfél vendégeként a 89. percben végigsprintelt a pályán, a bekk elcsúszását kihasználva helyzetbe hozta magát, majd 15-ről higgadtan eltekert a hosszúba, és ezzel megnyerte az FTC-nek az derbit. Hanem azért, mert súlyos sérüléséből felépülve hamar csúcsformába lendült, és ezt a teljesítményt képes hozni mindegyik meccsén. Nyilasi Tibornak sem véletlenül jutott eszébe a honosítása, és gyaníthatóan nem poénnak szánta.
Leonardo megtestesíti a tökéletes támadó-irányító középpályást. A zsigereiben van a cselezés, labdafedezés és passzolás fortélya. Ha üres terület van előtte, akkor bemozog, megtolja a labdát akkor is, ha tudja, kontaktusba kerül a védővel. Mert van önbizalma, tudja, hogy sikerülni fog neki. A kapu előtt pedig higgadt és gyors. Van ideje felnézni, pillanatok alatt felfogni a játékszituációt, a kapus, vagy a társak helyzetét. Emellett nem lehet szabályosan megállítani, garantáltan hoz meccsenként 4-5 szabadrúgás-lehetőséget, ígéretes helyzetekből. Ilyen futballista kellene nekünk a támadó szekció vezérposztjára. A jelenlegi bővebb keretből Kovács Istvánnak, Szakály Péternek vagy Koman Vladimirnak kellene így játszania, márpedig ők nem képesek erre. Gera Zoltán nemrég még tudta hozni ezt a szintet, a fénykorában lévő Illés Bélához hasonlóan, csak hogy a közelmúltnál maradjunk, de manapság nincs ennyire rutinos, magabiztos, kiélezett helyzetben is jó döntést hozó játékosunk irányító középpályás posztra.
Kell nekünk Leonardo, még „csak” 31 éves, két-három jó idény még simán van a lábaiban, az Eb-n is főszereplő lehet. Gondoljunk csak bele, ha ő osztogatná a labdát Dzsudzsáknak és Lovrencsicsnek a szélekre, vagy ő ugratná ki Bödét, Rudolfot, esetleg Szalait. Nem viselhette sosem felnőttválogatott mezét. Az U20-as brazil válogatottban hétszer lépett pályára, elvileg nincs akadálya annak, hogy magára öltse a piros-fehér-zöld mezt. Félreértés ne essék, nem azt mondom, hogy a Fradi brazil ütemre verő szíve világklasszis, és egy szinten van Kakával, Pirlóval vagy Iniestával. De a magyar bajnokságból toronymagasan kiemelkedik, és Hollandiában is bizonyított a Feyenoordnál, az Ajaxnál és a NAC Bredánál, no meg legutóbb a Red Bull Salzburgnál. Gyanítom, az ő keretbéli tagságának örülne a görög, a román és a finn szövetségi kapitány is. Mármint ha nem a magyar, hanem a görög/román/finn keretnek lenne a tagja Még van szűk öt hónapunk Leonardo honosítására, meggyőzésére – őt magát is érdekli a kihívás.
Mire várunk?
