– Elsőként állt ki Ladányi mellett, amikor kiderült, hogy a válogatott történetének legponterősebb játékosa kimarad a keretből. Miért posztolta ki a véleményét?
– Azt gondolom, ez a legkevesebb. Godó (Ladányi beceneve – a szerk.) nemcsak játékostársam – éveken át egy sorban szerepeltünk –, hanem a barátom, sőt a mentorom is, akitől rengeteget tanultam. Meggyőződésem, hogy 38 évesen is segítségére lenne a válogatottnak.
– Az edzőtábor első napján szóba került, Rich Chernomaz szövetségi kapitány megindokolta, hogy Ladányi miért maradt ki?
– Nem, de nem is várható el a szövetségi kapitánytól, hogy magyarázkodjon. Neki az a dolga, hogy kiválassza azokat, akiket a legjobbnak tart, s felkészítse a csapatot a világbajnokságra. Bármennyire is tisztelem Godót, most már nem szabad az ő sorsával foglalkoznunk, csakis a vb-re kell összpontosítani.
– S milyennek látja a csapatot?
– Számomra is sok az új arc a keretben, ami azt mutatja, telnek az évek, már én sem a fiatalok közé tartozom. Nem lesz gond az elszántsággal, de az is biztos, hogy nagyon nehéz világbajnokság előtt állunk.
– Mennyire elégedett az idényével? Jó döntés volt Krefeldbe szerződni?
– Hazudnék, ha azt mondanám, hogy az első perctől kezdve minden úgy ment, mint a karikacsapás. Eleinte nyelvi problémáim voltak, gyötört a honvágy, a megszokottnál kevesebb lehetőséget kaptam, s bizony a német bajnokság, a DEL keményebb, mint az osztrák, az EBEL. Idehaza a Volánban már évek óra az első sorban játszottam, Krefeldben viszont csak a harmadikban. Az idény végére szerencsére belelendültem, felkerültem a második sorba, emberelőnyben is a jégen voltam, s jöttek a pontok. Összességében 53 meccsen 24 pontot szereztem, ami megfelelő, jövőre ezt szeretném 40-50 közé feltornázni.
