Akik sportos megközelítésből szeretik levezetni a világ történéseit, először akkor kapták fel a fejüket az orosz fejleményekre, amikor 2006-ban egy izraeli származású amerikai edzőt neveztek ki az orosz férfikosárlabda-válogatott élére. David Blatt 2006–2012 között remek munkát végzett, hiszen az irányításával az oroszok 2007-ben Európa-bajnokságot nyertek, 2012-ben pedig bronzérmesek lettek a londoni olimpián. Miközben az egykori pártelit jelesei forogtak a sírjukban
De hát a kosárlabda sohasem volt igazán orosz sportág (a szovjet időkben is rendre a litvánok adták a csapat gerincét) – szemben a jégkoronggal. A hoki az oroszoknak nagyjából ugyanazt jelenti, mint nekünk a vízilabda. Néha nyerhet más is, de azért mi vagyunk a legjobbak.
S miként a magyar pólóban legfeljebb portás lehet a Komiban, aki nem nyert olimpiát, az orosz hokiban sem jegyzik az átlagos első osztályú játékosokat. Erre a szocsi kudarc után a játékosként középszerű Oleg Znarokot nevezték ki szövetségi kapitánynak.
Pontosabban Olegs Znaroksot, hiszen az 51 éves tréner Rigában született, lett származású. Znaroks 1983 és 1991 között nyolc idényt húzott le a Dinamo Rigában, a szovjet válogatottba azonban nem fért be. Rövid tengerentúli kitérő után Németországban kötött ki, ahol egy évtizedet töltött el, s állampolgárságot is szerzett. Közben szerepelt a lett válogatottban, sőt a csapat 1996-ban Svájc ellenében az ő góljával jutott fel az elitbe, az A csoportba.
2006 óta edzősködik, Rigából Moszkvába, a Dinamóhoz vezetett az útja, amellyel egymást követő két évben megnyerte a KHL-t. Innen került még feljebb, az orosz válogatott élére.
S egyből bizonyított. A Szocsiban leszerepelt csapatból verhetetlen gárdát kovácsolt. Még ha ennek Lettországban nem is örülnek annyira.
A vérmérsékletéről igazából a Svédország elleni elődöntőben győződhettünk meg.
A mutogatásba fajult szóváltás miatt a döntőről eltiltották, de az oroszok nélküle is nyertek 5–2-re a finnek ellen.
