– Az előző szövetségi kapitány, Hollósy László váratlan menesztése sem bontotta meg az egységet?
– Nem, mert ugyanúgy vélekedtünk róla: nem értettük az okát, a módját pedig végképp nem. De ebből is igyekeztünk erőt meríteni, az egységünk csak erősödött, eltökéltük, csak arra gondolunk, hogy minél jobbak legyünk. Az új kapitány edzésmódszereit megkedveltük, éreztük, hogy lehet esélyünk az Eb-selejtezőben.
– A világbajnoki selejtezőkön még többen hiányoztak, s csak idén tértek vissza a válogatottba. Befogadták őket?
– Igen, ez is azt mutatja, minden akadályon túl tudtunk lépni, ez a csapat legfőbb erénye.
– Egy fontos hiányzó még így is van: Milovits Júlia, a szerb Crvena Zvezda kiválósága Izraelben sem szerepelt a válogatottban.
– Nagyon egyszerű az álláspontunk. Aki nincs közöttünk, azzal nem foglalkozunk, aki viszont beáll a sorba, azt egymásra mutogatás nélkül visszafogadjuk.
– Hogyan, minek hatására változott meg a közhangulat? Néhány éve még sikk volt lemondani a válogatottságot. Miért lett hirtelen fontos a nemzeti mez?
– Csapatkapitányként talán beszélhetek a többiek nevében is. Magyarok vagyunk, s bár többen külföldön, neves klubokban szerepelnek, mindannyian a magyar mezt szeretjük a legjobban felvenni, s így a magyar himnusz hallgatni. Ez a miénk, ez a szívből fakadó érzés.
– Az Európa-bajnoki tizenhatos döntőbe jutással teljesítették a küldetést?
– Én hiszek benne, hogy ez csak a kezdet. Jövőre ismét elindulunk az Euroligában, jó felkészüléssel az Európa-bajnokságon is okozhatunk meglepetést.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!