Március 25-én a hazai médiában elsőként írtunk arról, hogy az olimpiai bajnok Varga fivéreket Fiuméból, a Primorje Rijeka csapatától Szolnokra csábítják. A Tisza-partiak már idén is bajnokesélyes, végül másodikként zárt férfi vízilabdacsapata jövőre ugyanis az európai porondon is az élre tör, ám ehhez több poszton erősítenie kellett.
Varga Dániel és Dénes a Bajnokok Ligájában bronzérmes horvát egylettől érkezett; a Primorje ugyan az aranyért ment Barcelonába, de a házigazdával szemben elveszítette az elődöntőt, majd vasárnap a 3. helyért 12-6-ra intézte el a Partizan Beogradot. Mondhatjuk, két Vargányi különbség volt a felek között, hiszen mindketten 3-3 gólt szereztek.
Ez a „termelési átlag” ősztől a Szolnokot erősíti, csakúgy mint a Pro Reccótól tíz év után hazatérő Madaras Norbert balkezes löketei, Tóth Márton rendíthetetlensége és a Szegedről igazolt Nagy Viktor védései. Mivel az eddig is rendelkezésre álló kulcsemberek közül Vámos Márton, Decker Attila és a szerb légiós trió (Zsivko Gocsics, Milan Alekszics és Stefan Mitrovics) is marad, jövőre remélhetőleg nemcsak magyar játékosok, hanem magyar csapat részvételével rendezik a Bajnokok Ligája megint barcelonai hatos döntőjét.
Varga Dániel ugyan legsikeresebb szezonját pólózta végig Fiuméban, ennek megfelelően tartóztatták volna is, ő azonban a távozás mellett döntött, és elhatározását így indokolta meg a sportági szövetség honlapjának nyilatkozva: „Úgy láttam, hogy a családom biztonsága, boldogulása, a saját nyugalmam érdekében, azért, hogy sokat lehessünk együtt, ezt kell tenni, és ebben a szituációban érkezett a Szolnok ajánlata. Tény, hogy évek óta hívnak Szolnokra, lett volna lehetőségem, hogy már korábban menjek hozzájuk. Nekem nagyon szimpatikus volt az, hogy elkezdtek építkezni. Kicsit azt látom bennük, ami itt történt, Rijekában. Egy jó koncepció az, aminek alapján szépen haladnak. Eljátszottam a gondolattal már két évvel ezelőtt is, de hát annyira egyértelmű volt, hogy itt kell maradnom, hogy akkor még csak megköszöntem a lehetőséget. Tehát azt akarom mondani, hogy az összes pozitív dolog mellett, ami a Szolnok mellett szólt, nekem kellett egy utolsó lökés vagy bizonyosság ahhoz, hogy meghozzam ezt a döntést. E mellett véleményem szerint a magyar bajnokság színvonala is emelkedett, nemcsak a legjobb csapatok, hanem a középmezőny esetében is. És ebben a bajnokságban biztosítottnak érzem a fejlődési lehetőséget. Szolnokon pedig most olyan színvonalú, olyan szintet képviselő csapat jön létre, amiben játszani nemcsak megtiszteltetés, nagy dolog, de a további szakmai fejlődésemnek is megadja az ívét. Nemcsak a meccsekről, az eredményekről van szó, hanem az edzések minőségéről, a mindennapokról, a társakról. Az, ami most Szolnokon vár, magasabb minőségű munkára sarkall engem is mind fizikai, mind szellemi, mind lelki szempontból. Nem beszélve arról, hogy a nemzetközi kupában is olyan hőfokú, olyan presztízsű mérkőzéseket tudunk játszani, amik a csúcsot képviselik, s ez a válogatottbeli teljesítményemre is jó hatással lehet.”
Persze az sem baj, ha Vargáék már a júliusi, budapesti Eb-n remekelnek, még „csak” a Fiuméból hazahozott muníciójuknak köszönhetően.
