– Na, helló! Olvastam valami pizzafutár-kimutatást, hogy a vb alatt négyszer annyi sör fogyott, mint amúgy, normál időszakban. Szerintem ezt az Egér egyedül hozta, bár ő pizzát még életébe’ nem rendelt, az a hülye dumája, hogy a sörhasnál csak egy csúnyább testrész van, a „pizzahát”. Szerintem már mondtam, hogy párszor csúnyán bekarmolt a vb alatt, az Egérbe’ amúgy is az a jó, hogy mindig tud találni valami kötelező okot az ivásra. Pláne, amióta a Gázpalack bejár. [Agyas legutóbb említést tett eme úriemberről, aki annak köszönheti a becenevét, hogy hatalmas, hengeres alakú testéhez valószínűtlenül kicsi fej járul.] Tegnap azzal indult a műsor, hogy az Egér azt mondta, szerinte túlzás volt kilenc meccsre elmeszelni a Suárezt, erre a Gázpalack egyből elkezdte nyomni, hogy aki három embert is megharapott már életében, az minimum félig kutya, de lehet, hogy a családban anyai vagy apai ágon mindenki az. Az Egér rendelt is gyorsan két sört, és a Gázpalack már nyúlt volna az egyikért, de az Egér csak annyit szólt, „nagyon meg lennék lepve, ha neked kértem volna”, aztán betolta mind a kettőt. Azzal a lendülettel folytatta, hogy a Suárez nyilván nem teljesen normális, de nem is egy profi bérgyilkos, és a Chiellini, akit megharapott, és aki amúgy tényleg nagyon nagy paraszt, fél perc múlva folytathatta a játékot, a Neymart viszont az a kolumbiai vadállat hetekre kicsinálta, és még csak szabadrúgást sem adtak ellene, és még volt pofája azt üzenni, hogy „gyógyulj meg, barátom”. Hát gyógyuljon meg az anyád, de költsétek el a családi vagyont a gyógyszereire – mondta egyre hangosabban az Egér, már úgy, mintha a Gázpalack térdelt volna bele a Neymarba. Persze ő se egy besz*ri csávó, legalábbis biztos nem az Egértől fog megijedni, ezért magához képest nyugodtan azt felelte, hogy nehogy már a Neymarra fogjanak bármit is a brazilok. Ráadásul a Gázpalack mindent és mindenkit tökéletesen tud fikázni, mindjárt el is kezdte osztani a Scolarit. Hogy olyan, mint a régi, Frakk, a macskák réme című rajzfilmből a Frakk gazdája, Károly bácsi, ugyanaz a burája, a bajsza, ugyanúgy totyog, kicsit idiótán vigyorog, és a fociról is körülbelül annyi fogalma lehet. Csak annyi a különbség a kettő között, hogy a Scolari a brazil szövetségi kapitány, akinek annyi terve volt az egész vb-re, hogy a Neymar majd megnyeri. Szóval, szép nyugodtan elsz*patgattuk egymást, csak sajnos este lett, és jöttek az Európa-liga selejtezői.
Agyast e ponton megkértem, ha lehet, ne hasonlítsa össze a Fradit és a Diósgyőrt a német és az argentin válogatottal, mert ez még a Böfögő (Agyasék törzskocsmája) közönségéhez képest is igen méltánytalan húzás lenne, de megnyugtatott.
– Dehogy hasonlítom. Más sportág, kezdem elfogadni. Elfogadtuk már hokiba’, amikor sz*rrá fagytunk a Kisstadionban a Fradi–Dózsán, pedig az orosz–csehszlovák meccshez képest olyan volt a tempó, mintha térdig forró zsírba’ korcsolyáztak volna. Elfogadtuk kosárlabdába’ is, és itt matyizunk azokon az amerikai légiósokon, akik otthon a McDonald’sben tányért mosogatnának. Most már el kell fogadni fociba’ is, mert ha nem, soha többet nem tudunk megnézni egy magyar meccset se. De legalább a máltai artistákat agyon kellene verni. Jó, a Diósgyőr agyon is verte őket, de ennek a Birkakajának [helyesen persze Birkirkara, valószínűleg Agyas is tudja] a kapusa szerintem megfogadta, hogy három gólt fog benyelni a rövidbe, különben ilyen fogalmatlan nem lehet. A Szivics meg [a DVTK edzője] erre elkezd arcoskodni, amiért az első meccs után csesztették őket, és azt nyilatkozza, hogy fizetni a desszert után szokás. Hát, öcsém, ha ez volt a desszert, akkor nagy a baj. Mert ez egy normális csapatnak még csak előétel, annak is elég soványka, mondjuk zsírosdeszka. A Fradiról meg ne is beszéljünk! Pedig ennél a Dollnál normálisabb külföldi edző itt még nem volt, nem vetít, nem okoskodik, nem hisztizik, de hogy ezekből a gyíkokból hogy fog csapatot csinálni, azt ember nem tudja. A Gázpalack szünetbe’ el is ment, mert azt mondta, erre még inni se tud. Az Egér már ettől megkönnyebbült, és utánakiabált, hogy jó kedvre k*rva könnyű piálni, arra az amatőrök is képesek. De legalább mi legyünk profik! Na, helló!
