Arra készült tegnap Szolnokon a magyar férfikosárlabda-válogatott, amire 15 éve nem volt képes: kijutni az éppen aktuális Európa-bajnokságra. Ehhez „mindössze” arra volt szükség, hogy legalább tizenhét ponttal legyőzze a cseh válogatottat, feltéve, hogy Grúzia jobbnak bizonyul Portugáliánál Tbilisziben. (Portugál siker esetén bármilyen különbségű magyar diadal elég lett volna az üdvösséghez.)
A tiszaligeti mérkőzéshez vezető út ezúttal is rögös volt, és – sajnos – a megszokott okokból: a sorozatban ezúttal is nélkülöznie kellett a szövetségi kapitánynak (aki ezúttal Sztojan Ivkovics volt, immár második mandátumát töltve a nemzeti együttes élén) néhány ászt a pakliból. A térdét fájlaló Hanga Ádámot, a baszk Kutxa Laboralnak a San Antonio Spurs által draftolt 2 méteres hátvéd-bedobóját, a szemműtéten átesett szolnoki centert, Lóránt Pétert, klubtársát, a veterán, 212 centis Báder Mártont és két további, elméletileg biztos kerettagot, a paksi Hendlein Rolandot és Szabó Zsoltot. Utóbbi kettő távolmaradási indokai nem igazán ismertek, Hanga, Lóránt és Báder „alibije” külön-külön abszolúte elfogadható, csak így együtt az összkép felettébb homályos. Mintha a klubérdek megelőzné a válogatott, ha úgy tetszik, a nemzet érdekeit. És financiális szempontból mindez még érthető is, hiszen az egyesületek az év tizenkét hónapjából tízben számítanak – nem is rosszul fizetett – alkalmazottaikra, azt mondják, oldják meg a problémáikat, esetleges műtéteiket, kúrálják ki magukat a rendelkezésükre álló két nyári hónapban.Akkor, amikor a haza is szólítaná őket, a nemzeti válogatottba. Feloldhatatlan ellentmondás? Mindenesetre máig nem sikerült kielégítő megoldást találni rá.
Ilyen előzmények után futott ki a zsúfolásig megtelt, decibelszintjében egy reptéri kifutópályát idéző Tiszaligeti Sportcsarnok parkettjára a magyar és a cseh válogatott, a himnuszok előtt a válogatottságtól búcsúzó Simon Balázs kapott vastapsot. A mieink első kosarát Tóth Ádám szerezte, aztán beindult a húzd meg, ereszd meg, néhány pontos hazai vezetéssel, de egyelőre jócskán távol a megkívánt 17 pontos előnytől. A csehek barcelonai sztárja, Satoransky nem villogott, annál inkább Vojvoda Dávid, akinek távoli duplája után 20–13-mal fejeződött be az első negyed.
A másodikban először Ivkovics kért időt a 217 centis Balvin sikeres ziccere után, majd a támadási időnk is lejárt, első jeleként némi tanácstalanságnak (27–24). Ám a rutinos Dénes Gábor beállt, és elkezdte termelni a pontokat (32–25). Mégis csak 32–31-es állással mentek pihenni a csapatok.
Nagyszünet után emberfelettit nyújtott Sztojan Ivkovics együttese. Makacs céltudatossággal pontról pontra duzzasztották az előnyt Vojvodáék (a Szolnok bedobója 20 pontig jutott), s 79–63-nál már 16 pont volt a differencia, majd Tóth Norbert triplájával 82–66-nál 13,3 másodperc volt hátra. 4,7 másodperccel a vége előtt támadtunk, 82–68-as állásnál, egy jó triplával kijutottunk volna az Európa-bajnokságra. És ekkor befújtak egy mezőnyfaultot a csehek ellen, amellyel – paradox módon – elszálltak az esélyeink. Ugyanis Keller Ákos hiába dobta volna be mindkét büntetőt, nekünk tripla kellett Keller az elsőt értékesítette, a másodikat szándékosan kihagyta, de a lepattanó a vendégeké lett, 83–68-ra győztünk, de egyetlen kosárral lemaradtunk a 2015-ös Eb-ről. Hogy a bírók nem „fújták meg” a hazai pályát, arra bizonyság a 32:22-es büntetődobás-arány. Nem ide
Magyarország–Csehország 83–68 (20–13, 12–18, 26–19, 25–18)
Szolnok, 2200 néző.
Legjobb dobók: Vojvoda 20, Thomas 14, Keller 13, Tóth N. 11, Ruják 9, illetve Satoransky és Houska 18-18, Pumprla 9.
A csoport másik meccsén: Grúzia–Portugália 71–59
Az E csoport végeredménye:
1. Grúzia 10, 2. Csehország 10, 3. Magyarország 10, 4. Portugália 6.
Az első és a második jutott tovább.
