„Ha egy profi játékos alacsonyabb osztályba igazol, mint ahogy én is tettem, általában már nincs visszaút. Váratlanul jött a lehetőség a Vasasnál, amit annak köszönhetek, hogy újra Vancsa Miklóst nevezték ki ügyvezetőnek, a vezetőedző, Szanyó Károly pedig egykoron a csapattársam volt, nyugodtam mondhatom, barátok vagyunk, s Karcsi a képességeimet is elismeri. Korábban már kétszer is futballoztam Angyalföldön, örömmel tértem vissza a piros-kékekhez” – beszélt vargabetűjéről a középcsatár.
Ferenczi nem tagadja, attól sem ijedne meg, ha ismét az NB I-ben kellene megfelelnie. Miként például Bajzát Péter Nyíregyházán egy osztállyal feljebb is a legveszélyesebb csatár.
A jelenség nem új keletű. Már két-három évtizede megfigyelhettük, hogy a külföldről hazatérő játékosok túl a harmincon itthon váratlanul egy polccal feljebb kerülnek. Komjáti András középhátvédből irányítóvá lépett elő a Vasasban a nyolcvanas évek közepén, Urbán Flórián a belgiumi évek után az NB I-ben talán a legjobb játékossá lépett elő, de Lipcsei Péternek sem okozott gondot, hogy a negyvenhez közeledve, súlyos sérülés után kulcsember legyen a Ferencvárosban.
Óhatatlan kínálja magát a következtetés, nem feltétlenül az említett futballisták fejlődtek ugrásszerűen a pályafutásuk végéhez közeledve, hanem az NB I általános színvonala süllyedt. S mintha ez a folyamat megállíthatatlan lenne. Ferenczi István is osztja ezt a nézetet. „Az NB II-nek egyértelműen használt, hogy összevonták a Keleti és a Nyugati Csoportot, és csak tizenhat csapat alkotja a mezőnyt, szerintem magasabb a színvonal, mint amikor például a Fradival feljutottunk. Az NB I viszont gyengült. Egyre kevesebb a nyugaton is piacképes magyar labdarúgó, csak szét kell nézni, alig van magyar légiós Nyugat-Európában, s hozzánk is egyre silányabb külföldiek érkeznek.”
Ferenczi Vasas-szerződése az idény végéig, tehát jövő nyárig szól. „Szép lenne bajnoki címmel búcsúzni a futballtól, de talán még szebb lenne, ha újra pályára léphetnék az NB I-ben. Kettő hiányzik a századik első osztályú gólomhoz, ezért a célért érdemes kitartani.”