„Amikor Mocsai Lajos augusztus végén visszaadta a megbízatást, utána vettük fel a kapcsolatot Dujsebajevvel, arra már nem emlékszem, hányadik volt a jelöltlistánkon, amelyen három külföldi edző mellett magyar szakemberek is voltak, mert nem a külföldi volt a célunk, hanem a legjobb megoldás. Tárgyaltunk másokkal is tehát, a szűrő az volt a külföldiek esetében, hogy csak Magyarországon voltunk hajlandók konzultálni, ez is jelezte az érdeklődők szándékainak komolyságát. Felvetődött átmenetileg az Ortega–Pastor duó is, de nem éreztük szerencsésnek, lettek volna konfliktusforrások. Kikértük a válogatott kulcsjátékosainak véleményét is, amely ez esetben szerencsére egybeesett a szövetség választásával” – mondta el Vetési Iván a DIGI Sport Reggeli Start című műsorában.
„Persze azzal vállalunk kockázatot, hogy Dujsebajevnek van egy másik klubfeladata is a Kielcénél, de a két leterheltség jól elválasztható egymástól a versenynaptár világos elhatárolásai miatt. És éppen ezért választottunk mellé az ő javaslatára magyar segítőt. Így nincs a dolognak nagyobb rizikója, mint egy főállású kapitányt választani, ráadásul szezon közben nehéz ilyen szabad szakembert találni és tulajdonképpen Mocsai is a feladat mellett vitte a kézilabda akadémiát. Plusz Dujsebajev személyét, szenvedélyét telitalálatnak éreztük, ő ráadásul jóban van a magyar élcsapatok edzőivel is. Ő abban is különleges ember, hogy nem a fizetéséről tárgyalt, s nem is kerül többe az elődöknél. Olimpiai aranyérmet akar nyerni, mert az hiányzik a gyűjteményéből” – jelezte az elnök.
Vetési hozzáfűzte: „Sótonyi László valóban több lehet, mint másodedző, nem véletlenül hívjuk szövetségi edzőnek. Rajta múlik, hogy el akar-e abba az irányba mozdulni, amit el tudunk képzelni, nevezetesen hogy egyszer átvegye majd a posztot Dujsebajevtől, aki egyébként nagyon felkészülten érkezett, a 28-as kerete lényegében készen volt. Hogy megvan-e a veszélye, hogy ő a kézilabda Mourinhójaként túl heves lesz? Biztosan, hisz ilyen a habitusa, de ez valószínűleg kellett a tréneri sikereihez is. Nem látok ebben kockázati tényezőt, mert ugyanakkor fegyelmezett ember is, akinél már egyre nehezebben szakad el a cérna. Arra viszont számítsunk, hogy sajátos stílusában a kézilabdázói mellett nyomás alatt tartja majd a játékvezetőket és a zsűriasztalt is – senki se készüljön mellette nyugodt életre.”
