Tizenhat kilométer iramevezés. Alapedzés, ilyenkor ősszel különösen. Szűkre szabott szabadidejére tekintettel együtt lapátolok Kovács Katalinnal, abban bízva, a tréning előtt, után, netán alatt lesz időnk beszélgetni, s titkon arra is spekulálva, hogy a szülés után négy hónappal úgy sincs kirobbanó formában, bírom vele az iramot. Ám nem ő, hanem Csipes Tamara diktálja a tempót, vizezve is minden erőmet össze kell szednem, hogy ne szakadjak le, így trécselésről menet közben szó sem lehet.
A szenvedés mégsem hiábavaló, a bajnoknő, miután letudja a távot, levezetni indul, s eközben jó kedéllyel mesél a gyökeresen átalakult, de a régi medrébe szép lassan visszataláló életéről.
„A várandóság alatt az utolsó három hetet leszámítva végig mozogtam, jellemzően úsztam. A szülés után is ezzel kezdtem, már két hónapja rendszeresen sportolok. Vízen viszont még csak most vagyok ötödszörre, azért érzem a kihagyást. A múlt héten időre mentünk öbölkört (az Újpesti-öbölben – a szerk.), nem mondom, hogy jól esett, de muszáj újra felvenni a ritmust, s így azt is tudom, honnan indulok.”
S mit tesz a kiegyensúlyozott anyai szerep, Kovács Katalin diszkrét dolgokról is fesztelenül beszél.
„A terhesség alatt tíz kilót szedtem fel, talán még két-három kiló fölösleg lehet rajtam – árulja el. Ám ez a bizonyos fölösleg, ha van egyáltalán, nem is látszik rajta, miként arról a kép is árulkodik. Az sem tabutéma, hogy a szoptatást és a sportolást miként egyezteti össze: – Én is tartottam tőle kicsit, de a témában járatos ismerősöm megnyugtatott. Az a lényeg, hogy olyan mozgást kell választani, ami nem terheli a tejcsatornákat. Úszni, kajakozni szabad, futni nem, erősíteni csak kis súlyokkal, és semmi esetre sem hason fekve.”
Távlati célokat is igyekszem kiszorítani a bajnoknőből, ám ő – nem megjátszásból, hanem mert érezhetően valóban így gondolja – véletlenül sem akar fölösleges terhet pakolni magára:
„Tavasszal természetesen szeretnék versenyen indulni, persze az sem lenne baj, ha kijutnék a vb-re, de nem ez a lényeg. Hanem az, hogy bírjam a terhelést, először kétezer méteren kell jó időt evezni, aztán majd ötszázon, konkrét terveket addig nincs értelme szövögetni.”
A Janics Natasára, a párosuk esetleges folytatására irányuló obligát kérdés kicsit bosszantja, de elárulja, tartják a kapcsolatot, igaz, a kajak elvétve tárgya a beszélgetésüknek. Ez is sokatmondó információ.
A kikötés után kedvesen pózol a fotókhoz – nem mindig volt ez így –, de aztán siet átöltözni, mert Luca már várja. Búcsúzóul a büfében a hozzá hasonlóan 38 évesen is az élmezőnyhöz tartozó Kökény Rolanddal és edzőjével, Kiss Istvánnal vált néhány szót, elrakja az elkészített ételt, aztán már indul is.
A jövő héttől ugyan már napi két edzésen kell részt vennie, de nem is kérdéses, hogy bírni fogja. Kovács Katalin eddig a sikerekért kajakozott, mostantól viszont mindenféle kényszer nélkül, de változatlan elszántsággal a saját, és persze a szurkolói örömére.
