Erdélyi magyar hölgy egyengette a románok útját

Mura Ágnes segítette a románok részvételét az 1984-es Los Angeles-i olimpián.

Szabó Katalin, a zágoni (Háromszék vármegye) tornászlány a játékok legeredményesebb sportolója lett. Másikuk történetét viszont idáig homály fedte: Mura Ágnes titkos küldetésének komoly szerepe volt abban, hogy a román csapat egyáltalán elutazhatott Amerikába.

Magyar ajkú család sarjaként, 19 évesen megszökött a Ceaușescu vezette Romániából, ezután Németországban élt, majd Amerikába költözött: ez a ma 65 éves Mura Ágnes élettörténetének nem a sportrovatba illő része. Innentől viszont szoros a kapocs: az 1984-es Los Angeles-i olimpia szervezőbizottságának munkatársaként dolgozott, amikor a Szovjetunió bejelentette bojkottját, amelyhez sorra csatlakoztak a keleti blokk tagjai, köztük hazánk is. Ám a románok jelezték: ott szeretnének lenni, viszont ehhez a szándék kevés volt. Hogy pontosan milyen feltételekkel és megoldásokkal tudják ezt megtenni, azt egy titkos bukaresti tárgyalás során tisztázták. Mura ennek, a román fővárosba érkező négyfős delegációnak volt nélkülözhetetlen tagja, hiszen beszélte a nyelvet, ismerte a közeget.

„A reptéren vártak ránk, majd sötétített ablakú fekete autókkal vittek tovább egy Bukarest melletti tó, a Snagov partjánál fekvő villába” – meséli Mura Ágnes a napokban megjelenő, 1984 – A kettétört olimpia című könyvben. „Ez egy titkos hely volt, elzártak minket a nyilvánosság elől, senki sem tudhatta rajtunk és rajtuk kívül, hogy ott vagyunk, még a rokonaimat sem értesíthettem, s csak egy-egy rövid sétára hagyhattuk el az épületet.”

A románok olimpiai bizottságának legfelsőbb vezetői ekkor már egyértelműen a részvétel mikéntjén fáradoztak, de a megváltozott körülmények miatt keleti szövetségeseiktől sem anyagi, sem technikai segítségre nem számíthattak, így az amerikai szervezőktől és a NOB-tól kértek, s kaptak támogatást (végül 60-60 ezer dollárt). Ám ahogyan Mura Ágnes mondja, a legbonyolultabb ügy a biztonság kérdése volt, amelyre hivatkozva a szovjetek visszaléptek: „Tartottunk tőle, hogy valami ostobaságot fognak csinálni, egy robbantással vagy másfajta támadással bizonyítják majd, hogy nem véletlenül maradtak otthon. Meg kellett mutatnunk a románoknak, hogy meg tudjuk őket védeni, és milyen módon garantáljuk a biztonságukat. Mindent tudni akartak a létesítményekről, meg hogy milyen környezetben zajlanak majd a versenyek, számos területet érintettünk.”

A háromnapos tárgyalás koccintással zárult: mindenben megegyeztek. Ám Mura Ágnes ekkor még nem nyugodhatott meg: „Végig teljes pánikban voltam, hiszen tudtam, miután megszöktem Romániából, könnyen megtörténhet, hogy ezúttal ott tartanak, s többé nem engednek el. Persze sejtettem, hogy a társaim megvédenek majd, ám küldetésünk annyira titkos volt, hogy az amerikai nagykövetség sem tudott rólunk. De éreztem, hogy ez hatalmas lehetőség, és nagyon nagy szükség van rám. Az egész olimpia szervezéséhez úgy álltunk hozzá, mintha egy küldetésen vennénk részt, amellyel megmentjük a világot.”

Azt, hogy sikerrel jártak, többek között „honfitársa”, a zágoni születési Szabó Katalin is élvezhette. Igaz, őt ekkor már Ecaterina Szaboként ismerte a tornászvilág (a névváltoztatást kész tényként közölték az 1984-ben 16 éves kiválósággal). A bojkottról és annak hatásáról írt könyvben a ma Franciaországban élő Szabó Kati feleleveníti: tornászcsapatukban fel sem merült, hogy ne lennének ott az olimpián. Ám azt nem tagadta, megkönnyebbülést jelentett a szovjetek távolléte: „Csak tőlük féltünk. Ha ott lettek volna, lehet, hogy más az eredmény, ki tudja?”

Los Angelesben ugrásban, talajon és gerendán sem talált legyőzőre, továbbá a román csapattal is első lett. A négy arany mellé egy ezüst társult, ám benne ez él a legélénkebben, hiszen a „királykategóriában”, vagyis az egyéni összetettben a hazai pályán szereplő Mary Lou Retton öt századdal megelőzte. „Olyan kicsi volt a differencia! Ha két pont lett volna, lehet, hogy jobban le tudtam volna nyelni, mint így. Ez fáj a legjobban, hogy ilyen kicsin múlott.”

Lehetett volna nagyobb is a különbség, hiszen legerősebb számának végrehajtása előtt hirtelen sötétbe burkolódzott a terem. „Készültem, hogy menjek föl a talajra, és egyből elment a villany. Egy pillanat alatt bekerítettek a biztonságiak, de annyira, hogy nem is tudtam mozogni. Nagyjából hét percig volt sötét, közben az edzőm próbált nyugtatgatni. Aztán megjött a villany, megcsináltam a gyakorlatot, és tíz pontot kaptam.” Az sosem derült ki, hogy szándékosan próbálták-e megzavarni, de a lényeg, hogy nem sikerült.

Az összesített eredménylistán az olimpia amerikai sztárját, Carl Lewist megelőzni viszont igen, s harminc év távlatából azért Szabó Kati sem panaszkodik.

Nem úgy a magyarországi sportolók, akik az olimpia helyett csak a Barátság-versenyekre utazhattak