„Idei eredményeim alapján képesnek tartom magam az első tízbe jutásra, de sajnos a nyílt vízi versenyeken sok minden megtörténhet, így öröm és csalódás is várhat rám. Abból kell kiindulni, hogy a kazanyi 10 kilométeres verseny tíz legjobbja megnyugodva térhet vissza a partra, mert kvalifikálta magát az olimpiára. Ideális esetben ebben a tízben két magyar is lehet. Ha csak egy, akkor ő a magyar szereplő Rióban, és senki más. Amennyiben viszont a válogatottunk két indulója közül egyik sem viszi át a kazanyi akadályt, akkor 2016-ban egy kvalifikációs világkupaversenyen lehet még pótvizsgázni, de oda a kiírás szerint már csak egy magyar utazhat el. A képlet annyira bonyolult, amennyire ördögi. A kihívás pedig kísértetiesen emlékeztet a dupla vagy semmi játékra, amiből jól és rosszul is ki lehet jönni” – ecsetelte az előtte álló akadálypálya nehézségét és összetettségét a 21 esztendős arizonai egyetemista Olasz Anna a Telekom Sporthír Szolgálatnak.
A Szegedről három évre az Egyesült Államokba költözött úszónő, akinek a nyílt vízi úszóválogatottat is vezető Gellért Gábor az edzője, Hongkongban az eddigi legsikeresebb évadjára tett pontot. Világbajnoki erősségű mezőny tagjait utasította maga mögé, ezt megelőzően pedig a berlini Európa-bajnokságon az olimpiai műsorba nem tartozó 25 kilométeres távon ezüstérmet nyert, az „olimpiai” 10 kilométeren pedig ötödik lett.
„Ma is bosszant, hogy a 10 kilométeres verseny végét egy kicsit elügyetlenkedtem, az utolsó körben gyorsabbnak kellett volna lennem, és jobban helyezkedni. Arra viszont nagyon büszke vagyok, hogy a 25 kilométeren a több mint ötórás küzdelem végén is éber voltam és még újítani is tudtam. Pedig az egyik német ellenfelem a vége felé néhányszor összetévesztette a vizet egy ökölvívó ringgel ”
Olasz Annának hét hónapot kell várnia a következő nyílt vízi versenyére, addig az egyetemi bajnokságban 800 és 1500 méteres szereplésekkel gondoskodik arról, hogy ne fásuljon bele az edzések egyhangúságába. Örömmel értesült a távolban arról, hogy Hosszú Katinkával és Gyurta Dániellel az élen a világkupa-sorozatban micsoda fantasztikus eredményeket értek el a válogatott-társai, akik közül többen a közelgő dohai rövid pályás világbajnokságon újabb babérokat gyűjthetnek.
„Nem irigykedek rájuk, mert én ugyanolyan jól érzem magam a hosszútávúszás világában, mint ők a medencei versenyek környezetében. Mind a két szakágnak megvan a maga szépsége és a nehézsége. Ha a szingapúri ifjúsági olimpia után végleg kikötöttem volna a 400-as és a 800-as távoknál, valószínű, hogy az arizonai egyetemi éveim után azonnal búcsút mondok a versenysportnak. Így viszont, hogy a 2011-es nyílt vízi ifjúsági Európa-bajnokságon beugróként bronzérmes lettem, új távlatok nyíltak meg előttem, amelyek azóta is erősen vonzanak. Egy újabb cserébe már bele se mennék” – hangsúlyozta az Arizonában még a nyárutó 30 fokos melegét élvező Olasz Anna.
