Jean Béliveau óriás volt a jégen és azon kívül is. 190 centis magassága s a hozzá társuló kilencven kiló színizom kuriózumnak számított az ötvenes-hatvanas években. Ebben a kemény, olykor durva sportágban maga volt a megtestesült fair play, a szerénység. Már-már irracionális módon a nyolcvanas években visszautasította Brian Mulroney miniszterelnök felkérését, hogy legyen a szenátus tagja. Tíz évvel később, 1994-ben Jean Chrétien miniszterelnök egyenesen a főkormányzói posztot ajánlotta fel Béliveau-nak, ő azonban erre is nemet mondott.
A legendás hokis 1931-ben látta meg a napvilágot Kanada franciák lakta Québec tartományában, Trois-Rivieres városában, nyolcgyermekes család elsőszülöttjeként. Parádés ifjúsági, majd amatőr pályafutása betetőzéseként 1953-ban szerződtette le a Montréal Canadiens, akkoriban rekordösszegűnek számító, öt évre 105 ezer dolláros ajánlattal. Később Frank Selke, a Canadiens legendás ügyvezető igazgatója így emlékezett vissza: „Azt mondtam Jeannak, kinyitom előtte a Forum páncélszekrényét, és vegyen ki belőle annyi pénzt, amennyit igazságosnak tart.”
A center megszolgálta a 105 ezer dollár minden centjét. Tíz Stanley-kupát szállított húsz idény alatt, kétszer a liga legértékesebb játékosának választották, Bernie „Boom-Boom” Geoffrionnal és Bert Olmsteaddel, a két villámszélsővel az NHL legjobb csatársorát alkották fél évtizeden keresztül. Béliveau 586 gólt és 809 gólpasszt hozott össze 1287 alapszakasz- és rájátszásmeccsen.
Egyszerűen tarthatatlan volt a boszorkányos 4-es: villámgyorsan korcsolyázott, és senki sem lőtt olyan erővel és sebességgel. Egyszer megkérdezték Hap Dayt, a Toronto Maple Leafs vezérigazgatóját: létezik-e eszköz arra, hogy lefogják Béliveau-t. „Természetesen – vágta rá Day –, csak az törvénytelen ”
