Ötezer milliárdos dilemma: kell-e nekünk olimpia?

Február 6-án dönt a MOB a pályázatról.

– Ön mégis elvállalta a tagságot a védnöki testületben. Ez valamiféle azonosulást feltételez az olimpiarendezés gondolatával.
– Igen, mert egy nyertes pályázat, sikeres olimpiarendezés sok gazdasági előnnyel járhat, amellett, hogy a jelenleg igen széteső magyar társadalomból közösséget formálhat, vagy ha nagy szavakat akarok használni, akkor nemzeti egységet teremthet. Jelenleg nincsenek közös célok, nincs, ami összekötné a különböző ideológiákat képviselő magyarokat. Egy olimpiai pályázatban, főleg, ha sikeres, minden magyar ember érintett lehet. Végre lenne egy cél, amely felvillant egy perspektívát, hogy valahonnan valahová eljuthat ez az ország. Ám éppen ezért csak akkor szabad belevágni a projektbe, ha az egész nemzet támogatja.

– Annál azért komolyabb dologról van szó, semhogy érzelmi alapon dönthetne róla az ember.
– Természetesen. Ezért hiteles számokra, adatokra lenne szükség, mennyibe is kerül egy ilyen pályázat, egy olimpiarendezés.

– Népszavazásra gondol?
– Nem csak. Feltennék például egy olyan kérdést is, hogy ön hajlandó-e havonta, mondjuk, 5000 forintot betenni a közös kasszába egy olimpiai projekt érdekében.

– Aki mélyszegénységben él, annak a havi 5000 forint is megfizethetetlen.
– A mélyszegénység nagyon fontos probléma, de nem az olimpiarendezés gondolata az oka. De például sok nagyon szegény embernek van mobiltelefonja. Nekik így tenném fel a kérdést: „Hajlandó-e ön havi tíz, húsz, ötven perccel kevesebbet beszélni a mobilján, hogy olimpiát rendezhessünk?” Itt semmi másról nincs szó, mint hogy van-e annyi bizalmunk a vezetőinkben, a kisebb és tágabb közösségünkben, saját magunkban, hogy adjunk egy esélyt a magyarországi olimpiának.

– Csupa-csupa improduktív beruházás szükséges egy olimpiai projekthez. Stadionok, uszodák, vasutak, sztrádák
– Improduktív beruházás? Ez olyan fogalom, amely még akkor volt divatban, amikor ön járt a Közgázra, negyven éve. Mi már az első reformgeneráció voltunk, pár évvel később. Egy Bécs–Budapest nagy sebességű vasút miért lenne improduktív? Egy sportcsarnok is produktív beruházás. Az a szervezők, vállalkozók és gazdasági szakemberek, politikusok feladata, hogy ezeket a beruházásokat produktívvá tegyék. Mert abban igaza van: csak önmagáért, l\'art pour l\'art ne rendezzünk olimpiát. Végtére is ezermilliárdokról beszélünk. (Egy 2002-es, majd egy 2006-os, a PricewaterhouseCoopers multinacionális könyvvizsgáló cég által készített becslés 500 milliárd forintra tette az olimpiarendezés közvetlen költségeit, s további 4500 milliárdra a szükséges infrastrukturális befektetéseket, bár akkor még nem volt szó az Agenda 2020-ról. Összesen 5000 milliárd forint, a jelenlegi GDP egyhatoda. Igaz, hét évre elosztva – a szerk.)

– Ha ön döntene egy személyben február 6-án, mit mondana?
– Fogalmazzunk úgy, ha nekem kellene előkészíteni a döntést, megvizsgálnám: érdemes-e ezermilliárdokat szánni egy olimpiai projektre, mérlegelném az előnyöket, hátrányokat. Azt hiszem, az elmúlt hónapok társadalmi eseményei, változásai megértették az emberekkel, hogy a sport hazánkban – bármennyire is kivételezett pozíciót élvez manapság – nem egy sziget, nem ragadható ki a nagy egészből. Ezt kell leginkább eszünkbe vésnünk. Amúgy – szerencsére – nem én döntök a kérdésben