Szökőévenként fordul elő, hogy a győriek mindig derűs mestere, Ambros Martín az időkérésnél azt üvöltse játékosai arcába, „Mi ez?!”, mint ahogyan az is, hogy az ETO-publikum folyamatosan ébresztőt követeljen kedvenceitől. Szombat este Larvikban mindez megtörtént, hiszen a BL-középdöntő rangadóján a házigazda úgy verte 21-19-re a heveny gólínségben szenvedő címvédőt, hogy a hajrá kezdetén még hat gól volt a különbség.
Mégpedig azért, mert a győriek sokáig elképesztően gyengén, ritmus és ötlet nélkül támadtak, Susann Müller kivételével átlövéssel nem is kísérleteztek, így viszont a norvégok a falban eltüntethették a beállóst, Lökét. A szünetbeli 12-9 sem ígért már túl sokat, de a folytatásban, 19-13-nál a súlyos verés réme is felsejlett.
Ezt ugyan becsülendő hajrával sikerült megúszni, de a Larvik a négy héttel ezelőtti, 26-25-ös győri bravúrja után ezúttal saját csarnokában is legyőzte 21-19-re a magyar csapatot, ezzel két fordulóval a középdöntő zárása előtt már biztos csoportelső. Az ETO pedig kimozdíthatatlan második, ami azt jelenti, hogy a kieséses rendszerű negyeddöntőben a másik hatos harmadik helyezettjébe akad bele.
Áltathatjuk magunkat azzal, hogy ha Kovacsicsék négy kihagyott hetese bemegy, az éppen elegendő a szűkös sikerhez, joggal kárhoztathatjuk a nem egyenlő mércével mérő portugál játékvezetőket, de nincs mese: az eddig egyeduralkodó Győr és az állandó trónkövetelő Buducnost Podgorica mellé új kihívó jelentkezett be az elsőségért. Azaz a májusi budapesti végjátékban, a Final Fourban északkal és déllel is meg kell küzdeni. Pontosabban először be is kell jutni oda.
