Petőfi szépunokája, a legendás pólós ötvenéves

Még most is eljátszana az OB I-ben.

Ch. Gáll András
2015. 03. 14. 6:04
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Nem sok jobb vízilabdázót hord a föld a hátán Petőváry Zsoltnál azok között, akik nem nyertek olimpiai bajnoki címet. A 220-szoros válogatott átlövő még 45 éves korában is kilenc gólt vágott a bajnoki elődöntőben – igaz, Iránban, de bő két évvel korábban a magyar NB I-ben is 78 gólt termelt egy idényben a Pécs színeiben. Petőfi Sándor egyenes ági leszármazottja ma, a \'48-as forradalom és szabadságharc kitörésének 167. évfordulóján ünnepli ötvenedik születésnapját.

Petőváryt telefonon hívtuk fel Cataniában, ahol makacs hörgőgyulladását kúrálta – egy korábbi játékostársa házában. A jobbkezes bombázó azonban a kerek születésnapot már itthon ünnepli.

– Miért pont Szicíliában gyógyulgat? – kérdeztük az egykori gólkirályt.
– Mert itt kellemes az éghajlat, meg is beszéltem Pannival és Lucával, a lányaimmal, hogy mielőtt hazautaznánk, leugrunk Taorminába, s fürdünk egyet a Földközi-tengerben. Tizennyolc fokos a víz.
– A jelek szerint az olasz kapcsolat még töretlenül él...
– Hét szezont játszottam a Nuoto Catania csapatában a kilencvenes évek első felében, majd hatot Liguriában, az Arenzanóban és a Bogliascóban, Itália a második hazám, minden tengeri halnak ismerem az olasz nevét... Itt most egy vizsgálóbíró barátomnál lakom a két lányommal. Panni az MTK-ban röplabdázik, Luca pedig nálunk vízilabdázik, Leányfalun, a Kópé pólósuli csapatában.
– Amit olimpiai bajnok barátjával, Kósz Zoltánnal vezetnek. Megélnek belőle?
– Most már meg. A lányaimról annyit, hogy  Panni 18 éves, itt született, Cataniában, jól beszél olaszul, Luca kicsi, ügyes pólós, 14 lesz, ő már otthon jött a világra.
– Azt hittem, kinn marad Cataniában. Nagyon otthonosan mozog arrafelé.
– Igen, marasztalnak a régi klubomnál, edzői állást is ajánlottak, de itt még nem ért véget a válság, semmi sem olyan, mint a kilencvenes években volt. Hihetetlen, mennyire szeretnek. Mutattak egy óriásplakátot, amelyiken rajta vagyok, mint a Nuoto Catania történetének legjobb játékosa. 1993-ban 22 meccsen 113 gólt dobtam, amennyit senki – sem azelőtt, sem azóta.
– Én már a bogliascói korszakának voltam hellyel-közzel a krónikása, ott is megbolondultak önért.
– Rajtam nem fogott az idő. Már talán negyven is voltam, amikor a Camoglival játszottunk, és 6-5-re nyertünk is. Alekszandar Sapiccsal fogtuk egymást, tizenhárom évvel fiatalabb nálam, verekedtünk, nem maradtam alul.
– Aztán még hazajött, és negyven felett a Pécset is segítette. Nem volt elég?
– A pólóból sosem. Még ötvenévesen is el tudnék játszani az OB I-ben. Pécs után még kimentem Iránba 44 évesen, hívott a perzsa szövetség. Amikor megérkeztem a Naft & Gaz Gachsaran csapatához, döbbenten láttam, hogy szerződtettek még egy légióst – a szlovák Roman Polacikot, akivel pontosan húsz évvel korábban nyertünk bajnokságot a Vasassal! Ketten együtt kilencvenévesek voltunk, de kiemelkedtünk a mezőnyből. A bajnoki elődöntőn kilenc gólt dobtam, annyira domináltunk, hogy meg akarták akadályozni a visszatérésünket, és hoztak egy szabályt, hogy 35 évesnél idősebb légiós nem pólózhat az iráni ligában.
– Hogyhogy nem tudtak nyerni semmit sem a válogatottal, amelyben 1984-től 1995-ig játszott?
– Nem volt szerencsénk az edzőkkel, pedig nagyszerű pólósok játszottak akkoriban: Gyöngyösi „Tojás”, Vincze Balázs, Tóth Imre, Tóth Laci, Kuna, Kósz, Nemes, Schmiedt, a vége felé még Benedek Tibi is. De valahogy nem álltunk össze igazi csapattá.
– Ki volt a legjobb edzője?
– Kettő is volt: Kemény „Fecsó” és Rusorán Péter.
– 2006 forró őszén kiderült, hogy lánglelkű hazafi. Ha igaz, ez is családi hagyomány.
– Olyannyira, hogy Petőfi Sándor egyenes ági leszármazottja vagyok. Petrovicsról magyarosítottunk, a szép-szépapám és a költő édesapja testvérek voltak. Miután Morvaiék Barguzinban megtalálták Petőfi földi maradványait, néhány éve édesapámtól és tőlem vett vért Kiszely professzor, hogy összehasonlítsa a DNS-mintákat. Csakhogy rejtélyes körülmények között egy női csontvázra cserélték ki a költőét, így félresiklott az ügy.
– De nem az ön élete. Van még kapcsolata a vízzel?
– Egyfelől a Kópé pólósuli, másfelől a Ráckevei-Duna. Van ott egy kis birtokom az Angyali-szigeten, nyaranta halakat fogok. A tavalyi rekordom egy tizenkét kilós ponty. Alig várom már a jó időt!

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.