Kezdjük mindjárt azzal, hogy túl vagyunk a legnehezebb mérkőzésünkön. Nem sérült meg senki, s egyetlen játékosunkat sem tiltották el. Továbbá kicsit talán cinikusan hangzik, de egy kétségkívül erősebb ellenféltől jobb úgy kikapni (akár 5-0-ra), hogy már félidőre eldől a meccs, mintha mondjuk az 57. percben születik a döntő találat, az utolsó húsz perc hétfőn inkább már a regenerálódást szolgálta. Harminc percen át pedig kimondottan volt tartása a magyar válogatottnak a kazahokkal szemben; a 2003-as 4-1-es csapás összességében sokkal lehangolóbb volt, akkor azt a következtetést szűrhettük le: egy életre felejtsük el az A csoportot.
Igaz, akkor arra is magyarázattal illene szolgálni, két éve hogyan tudtunk győzni 2-1-re. Nos, az a találkozó egyike a magyar hoki kegyelmi állapotban lejátszott mérkőzéseinek, a kazahok akkor kissé le is becsültek minket, s a bírók is inkább mellettünk álltak – szemben a hétfői meccsel. (Persze ne áltassuk magunkat, nem – csak – a játékvezetőkön múlott a vereség.)
Továbbmenve, Sofron István letöltötte a büntetését, így ma más ő is beszállhat, s legalább a többi hétfői összecsapás a kedvünkre valóan alakult. Az olasz–ukrán parti csak hosszabbításban dőlt el, a lengyelek pedig legyőzték a japánokat, az ázsiaiak így már szinte biztosan nem kerülnek elénk, mert a pontegyenlőség az egymás elleni eredmény miatt nekünk kedvez.
Ha valami, akkor a magyarok szövetségi kapitánya, Rich Chernomaz értékelése ad okot némi aggodalomra: „Kazahsztán négygólos előnyben is blokkolt, takarta a passzsávokat, és kiválóan, fegyelmezetten helyezkedett, alig volt lövőhelyzetünk. Csak dicsérni lehet az edzőt, aki így készíti fel a csapatát, és eléri, hogy egész mérkőzésen ezen a színvonalon teljesítsen. Nem volt esélyünk a győzelemre ezen a meccsen.” A nyilatkozatnak két olvasata van. A jégkorongedzők rendre agyba-főbe dicsérik egymást, ez eddig rendben, ám Chernomaz szavait úgy is értelmezhetjük, hogy neki nem sikerült elérni, hogy a csapata végig fegyelmezetten játsszon, ami elgondolkodtató. Mélyebb elemzésbe egyelőre ne bocsátkozzunk, mert nyakunkon az olaszok elleni rangadó. Amelyen kötelező a győzelem, ha a feljutáson ábrándozunk, mert vereség esetén már aligha fogjuk be alpesi riválisainkat.
Az olaszoktól a közelmúltban kétszer is kikaptunk sorsdöntő vb-meccsen: 2011-ben hosszabbításban 4-3-ra, 2013-ban 2-1-re. A szoros küzdelmet most is borítékolhatjuk. Az olaszoknak idén kevesebb honosított játékosuk van, mint korábban, „csak” négy, így e téren szinte már nincs is lemaradásunk. Gyorsak, jól korcsolyáznak, s olyanok, mint a futballban, nehéz őket megverni.
Az elmúlt években megalkothattuk a szabályt: az A csoportba az olaszok testén át vezet az út.
Divízió I/A-s vb. Az állás két forduló után: 1. Kazahsztán 6 pont, 2. Olaszország 5, 3. Lengyelország (3-2) 3, 4. Magyarország (4-7) 3, 5. Ukrajna 1, 6. Japán 0.
A mai, harmadik forduló párosítása:
Kazahsztán–Japán 13.00
Magyarország–Olaszország 16.30
Lengyelország–Ukrajna 20.00
