Sliwinski edző így emlékezett vissza: „Az elején egyáltalán nem sejtettük, hogy kivel állunk szemben, de amikor 38 másodperc alatt végzett Timo Hoffmannal, akkor rájöttünk, hogy igazi gyöngyszem került a kezeink közé. A szünetekben nem nagyon tudtam vele beszélni, ő elemezte az egészet. Technikailag már 19 évesen is nagyon magas szinten állt, sosem hagyatkozott pusztán az ütőerejére, mindig a fejével próbált győzni.”
Az 1996-os atlantai olimpiai bajnoki cím megszerzése után azonban egyértelmű volt a profi pályafutás.
„Szívesen megtartottuk volna, de már nem maradt ellenfele a Bundesligában. Fritz Sdunek már a második amatőr meccsén ott leskelődött, majd megkérdezte, hogy beszélhetne-e vele. Mondtam, persze, úgysem ért egy szót se németül. Máig ez volt a legnagyobb hibám, amit elkövettem. Fritz ugyanis beszélt oroszul és valószínűleg akkor vázolta fel neki az universumos csere lehetőségét. Két jegyet kaptam cserébe az első profi mérkőzésére, akkor így működtek a dolgok. Most már teljesen más világban él, de büszkén emlékezünk rá.”
„Flensburg nagyszerű kaland volt számomra, rengeteg tapasztalatot szereztem, itt kezdődött a németországi életem. Ezért a Bundesliga igazán fontos lépés volt a pályafutásomban. Ez volt az első eset, hogy kiléphettem a testvérem árnyékából. Nem ismertem a nyelvet, de barátsággal fogadtak és hamar be tudtam illeszkedni” – emlékezett vissza Klicsko, aki 27. világbajnoki mérkőzését vívja szombaton a Madison Square Gardenben.
