A hivatásos ökölvívás királykategóriáját, a nehézsúlyt bő egy évtizede uraló ukrán óriás, Volodimir Klicsko szombaton New Yorkban a feltörekvő amerikai Bryant Jennings ellen teszi kockára világbajnoki címgyűjteményét. Mérlege 63 győzelem és 3 vereség, legutóbb 11 éve, 2004 áprilisában kapott ki. Korábbi vereségeit a legtöbben mentális gyengeségre vezették vissza.
Volt amatőr edzője, Andrej Sliwinski szerint ez mindig is ott lakozott az ukrán bokszolóban. „Senkitől sem láttam még ilyet, hogy rendszeresen összecsinálta volna magát a mérkőzések előtt, gyakran eltűnt a mosdóban és falfehéren tért vissza. A harc nem a ringben, hanem a fejében kezdődött, néha annyira ideges volt, hogy majdnem elsírta magát. De a szorítóban igazi őserő volt, talán azért is, mert annyira félt, hogy esetleg őt ütik ki. Ezért mindig arra törekedett, hogy mihamarabb végezzen az ellenféllel” – mondta Sliwinski, aki a Flensburg amatőr csapatának vezetőedzőjeként 1995 és 1996 között foglalkozott az ukrán világbajnokkal.
A csapat akkori menedzsere, Norbert Zewuhn így emlékezett vissza az akkor történtekre: „A még csak 19 éves Volodimirt csak azért igazoltuk le, mert a bátyját, Vitalijt eltiltották. Akartunk egy erős nehézsúlyút a Bundesliga-csapatba. Alekszej Lezin volt az egyik jelölt, de ő nem hagyhatta el az orosz csapatot. Így esett a választás Vitalijra, aki pont Lezintől kapott ki az amatőr vb döntőjében. Tízezer dollárért szereztünk meg, de az első meccse után kiderült, hogy a korábbi lábsérülésére valamilyen tiltott szert használtak, ami rajta volt a doppinglistán. Gyorsan találnunk kellett valakit a helyére. A lengyelektől kaptunk egy visszajelzést, hogy a Legia Varsóban van egy szintén ukrán bunyós, aki igazán jónak ígérkezik. Meglepődtünk, mikor közölték a nevét, nem tudtuk, hogy van egy öccse is Vitalijnak. A feltételekről gyorsan megállapodtunk, 2000 márka meccsenként, egy 45 négyzetméteres lakás, később egy Opel Rekordot is kapott, de teljesen elégedett volt. Amikor kimentem érte a reptérre, nagyon meglepődtem, ugyanaz az arc, testfelépítés, alig tudtunk szót érteni vele, azon kívül, hogy kérem vagy köszönöm, egy szót sem tudott németül. A kérdéseimre csak bólintani tudott, szóval nem sokat beszéltünk az úton.”
Sliwinski edző így emlékezett vissza: „Az elején egyáltalán nem sejtettük, hogy kivel állunk szemben, de amikor 38 másodperc alatt végzett Timo Hoffmannal, akkor rájöttünk, hogy igazi gyöngyszem került a kezeink közé. A szünetekben nem nagyon tudtam vele beszélni, ő elemezte az egészet. Technikailag már 19 évesen is nagyon magas szinten állt, sosem hagyatkozott pusztán az ütőerejére, mindig a fejével próbált győzni.”
Az 1996-os atlantai olimpiai bajnoki cím megszerzése után azonban egyértelmű volt a profi pályafutás.
„Szívesen megtartottuk volna, de már nem maradt ellenfele a Bundesligában. Fritz Sdunek már a második amatőr meccsén ott leskelődött, majd megkérdezte, hogy beszélhetne-e vele. Mondtam, persze, úgysem ért egy szót se németül. Máig ez volt a legnagyobb hibám, amit elkövettem. Fritz ugyanis beszélt oroszul és valószínűleg akkor vázolta fel neki az universumos csere lehetőségét. Két jegyet kaptam cserébe az első profi mérkőzésére, akkor így működtek a dolgok. Most már teljesen más világban él, de büszkén emlékezünk rá.”
„Flensburg nagyszerű kaland volt számomra, rengeteg tapasztalatot szereztem, itt kezdődött a németországi életem. Ezért a Bundesliga igazán fontos lépés volt a pályafutásomban. Ez volt az első eset, hogy kiléphettem a testvérem árnyékából. Nem ismertem a nyelvet, de barátsággal fogadtak és hamar be tudtam illeszkedni” – emlékezett vissza Klicsko, aki 27. világbajnoki mérkőzését vívja szombaton a Madison Square Gardenben.
