Mínusz 18 Élő, ráadásul nem tanulópénzként megfizetett lecke eredményeként, hanem harmadik kiemeltként, a torna esélyeseként. Sakkban ez ahhoz hasonlatos kudarc, mint amit mondjuk Görögország szenvedett el az ősszel a Feröer-szigetek futballválogatottja ellen.
Jelképes értékű bukás, ami azt jelzi, így nem mehet tovább. A görögök le is vonták a következtetést, menesztették neves olasz szövetségi kapitányukat, Claudio Ranierit. Rapport Richárdnak annyival nehezebb a dolga, hogy neki önmagával, az utóbbi egy évben hozott téves döntéseivel kellene szembenéznie.
Sakkberkekben közismert, ám diszkréten kezelt tény, hogy Rapport több mint fél éve elköltözött otthonról, összekülönbözött az édesapjával, aki egészen addig egyengette az útját; az eredmények ismeretében sikeresen. A gondok talán nem is akkor, hanem tavaly januárban kezdődtek. Az ifjú – a normát a magyar sakkozók közül a legfiatalabban, nem egészen 14 évesen teljesített – nagymester tavaly a hagyományos Wijk aan Zee-i tornát extravagáns játékkal öt mínusszal zárta. Ugyan szép győzelmeket is aratott (például az izraeli Gelfand ellen), ám több bírálatot kapott, mint dicséretet. Az is igaz, de nem mentség, hogy a szakmai értelemben vett menedzsere, Flumbort András sem tudta egyensúlyban tartani az ifjú tehetség látványos, egyéni, de gyakran önveszélyes, lekezelő stílusát.
Rapport Richárd nem egészen egy éve még hírverő mérkőzést vívott minden idők legsikeresebb magyar sakkozójával, Portisch Lajossal, az augusztusi sakkolimpián kivette a részét a bravúros magyar ezüstéremből, aztán szakított szinte mindenkivel. A menedzserével, az edzőpartnereivel, az édesapjával, a családjával s persze a sajtóval is, ezért nem közölhetjük az ő álláspontját. Persze, mint olyan sok fiatalember életében, nő is volt (van) a dologban, Rapportot Belgrádba sodorta a szerelem vihara. Ez önmagában persze nem ok arra, hogy felrúgjon mindent, aminek köszönhetően a legjobbak közé emelkedett.
A teljesítmény azóta hanyatlik. Tavalyi szereplése objektív értékeléseként idén nem hívták meg Wijk aan Zee-be, Gibraltáron kikapott a női világbajnoktól, Hou Jifantól. A számok sohasem hazudnak: októberben 2720 volt az Élő-pontja, Moszkvába 2707-tel nevezett, ebből vesztett 18-at. Miközben a játéka egysíkúvá és pontatlanná vált, taktikai fegyverként bevethető megnyitásai kiszámíthatók, s ami korábban nem jellemezte, kapkod, időzavarba kerül.
Édesapja határozott, céltudatos ember, aki minden tőle telhető áldozatot meghozott annak érdekében, hogy a fia a világ – egyik – legjobb sakkozója legyen. Sokáig türelmesen követte fia kalandját, de már nem akar erőn felül mérlegelni:
– Ricsi egy éve nem sakkozik, nem edz rendesen, ennek egyértelműen látható a következménye. Ő mégsem akar szembenézni a tévedéseivel, másokra, köztük sajnos a családjára hárítja a felelősséget. Keserűen mondom ki, ha így folytatja, csupán olyan tucatsakkozó válik belőle, aki kényelmesen, komoly célok nélkül megél a sakkozásból. Persze, így is meglelhetné a boldogságot, annál azonban sokkal jobban ismerem a fiam, hogy tudjam, csak áltatja magát, érzelmileg is bizonytalanságban éli a napjait.
Mit fűzhetnénk hozzá ehhez? Talán így is többet tártunk a nyilvánosság elé, mint illene. A tényeknél maradva: Rapport Richárd vitathatatlanul a magyar sakkozás egyik – Lékó Péter óta a legnagyobb – ígérete. Beteljesületlen sorsa közös veszteség lenne.
