Mindig vannak finomságok

Dél-Amerikában készült, Észak-Amerikában kezd.

Nyár elején sajtótájékoztatón jelentették be, hogy legjobb alpesi sízőnk, az olimpiai hetedik helyezett, világkupa-dobogós Miklós Edit új stábbal kezdi meg a felkészülést a 2015–2016-os idényre. Korábbi edzője, Dietmar Thöni feladatait egy másik sztáredző, a horvát Ivica Kostelic felkészítésében is segédkező Walter Hubmann vette át, akivel jó úton halad a magyar versenyző.

– Nemrégiben tért haza a chilei edzőtáborból. Hasznosnak bizonyult az ott töltött pár hét?
– Természetesen, alig volt pár nap, amit az időjárás miatt ki kellett hagynom. Összességében három hetet készültem Dél-Amerikában, ahol ugyanebben az időszakban a világ legjobb válogatott csapatai edzettek, akikhez én is be tudtam csatlakozni. Női vonalon osztrák, francia és svájci versenyzők készültek itt, míg a férfiaknál a francia, az olasz és az orosz válogatott legjobbjai síeltek.

– Gondolom, a nyár fő feladata az volt, hogy összeszokjon új edzőjével, Walter Hubmann-nal. Könnyen ment a váltás?
– Korábbi edzőm, Dietmar Thöni családi okok miatt nem tudta tovább vállalni a felkészítésemet, Walter személyében pedig egy másik profi tudású és szemléletű tréner segíti a munkám. Ő az idősebb, tapasztaltabb generációhoz tartozik, nagyon jók a meglátásai, és szerintem sikerült felvennünk egymás ritmusát az elmúlt hónapok során. De nem csak ő számít új szereplőnek a stábomban, az eddigi szervizemberem, Stark Márton helyett Renato Gaspar foglalkozik a megfelelő felszereléssel, a háttérmunkával. Marcira ugyanis a serdülő válogatott irányítását bízta a szövetség.

– A világkupa-sorozat októberben kezdődik a hagyományos söldeni gleccserversennyel, amelyen csak óriás-műlesiklást rendeznek. Ön ezúttal is a tengerentúlon kapcsolódik be a sorozatba?
– Igen, az első versenyem novemberben a kanadai Lake Louise-ban lesz, ahol lesiklással kezdek, vagyis van elég időnk arra, hogy megfelelő formába lendüljek. Az októbert még Ausztriában töltöm, itt edzek, de november elején már elrepülünk az Egyesült Államokba és Kanadába, ott folytatom a munkát.

– Az elmúlt szezonokhoz képest mennyit vagy miben tudott előrelépni?
– Mindig van miben fejlődnöm, finomságok mindig adódnak a felkészülés során. Most főként azt gyakoroltuk, hogy miként tudom dinamikusabban megsíelni a rajt és az első kapu közötti szakaszt, miként tudok nagyobb sebességre szert tenni. A másik feladatunk meg az volt, hogy összerakjuk a technikás íveket és a laposabb szakaszokat, fontos, hogy jól tudjam megsíelni ezeket a részeket is. Véleményem szerint teljesen jól haladunk a munkával, így magabiztosan várom ezt a szezonrajtot.

– A céljait megfogalmazta már?
– Ugyanaz, mint az elmúlt szezonban volt, vagyis lesiklásban minél többször szeretnék a dobogóra kerülni a világkupában, míg szuper-G-ben jó lenne, ha a versenyeken a legjobb harminc között zárhatnék. Mint említettem, van még időm, van még fejlődési lehetőségem a rajtig.

– A chilei edzőtáborban éreztették már önnel az élcsapatok legjobbjai, hogy ellenfél számukra?
– Eddig is számításba vettek, és továbbra is világkupás versenyzőként kezelnek. Nem változott a megítélésem. Örülök, ha meglepetést tudok okozni számukra a jó szereplésemmel. Amúgy a külvilág sosem befolyásolt, általában a versenyeken és a felkészülés során is csak magammal törődöm, a saját feladataimra koncentrálok. Úgy érzem, fizikailag és lelkileg is jól felkészültem az előttem álló idényre, és már nagyon várom, hogy ismét megmutassam magam a világkupában.