– A Lake Louise-i verseny előtti heteket az Egyesült Államokbeli Copper Mountain hegyen töltötte. Hogy sikerültek az utolsó edzések?
– Elsősorban lesiklásra és szuper-G-re készültünk, a technikámat javítottuk, szoktam a sebességet, a gyors íveket, és szoktattam magam az amerikai hóhoz is, amely a levegő miatt elég száraz. Mi úgy mondjuk, hogy agresszívabb a hó.
– Mit vár a ma esti versenytől?
– Mindig nehéz az első versenyről véleményt mondani, mert nem tudjuk, hogy a többiek mennyire vannak felkészülve, milyen állapotban vannak. A célom mindenképpen a pontszerzés lesz, bár nekem mindig nehezebben indul a szezon. A Lake Louise-i pályát szeretem, bár eddig még nem sikerült kimagasló eredményt elérnem rajta. Van minden benne: lapos, meredek, gyors rész, a síléc csúsztatása és a jó technika ugyanolyan fontos.
– Ilyenkor már felfokozott lelkiállapotban van? Hogy hangolódik rá a versenyre?
– Mindig az edzéseken készülök fel mentálisan a futamra. Minden tréning után egyre jobban várom a verseny napját. Inkább reggel szoktam egy kis izgalmat érezni, de már a rajtban csak a pályára koncentrálok, és kizárom a külvilágot.
– Az alpesisí-világkupa kicsiben szinte olyan, mint a Formula 1 karavánja. Milyen nehézségeket ad ez a sorozat? Mennyire viseli meg például az állandó utazás és hogy hétről hétre csúcsformában kell lenni?
– Talán az a nehézség, hogy sokat utazunk, de az évek során ezt már megszoktam, így amikor csak tudok, pihenek. Ha nem muszáj, nem én vezetek. Az a jó sportoló, aki mindig ki tudja zárni a külvilágot versenyzés közben, de ez sajnos nem mindig sikerül. Nagyon kell vigyázni a betegségekkel, sérülésekkel, nem szabad, hogy túlerőltessük magunkat.
– Adódnak holtpontjai az idénynek?
– Nekem a holtpont inkább a szezon elején van, a közepén jövök bele a versenyzésbe, és ha már belelendültem, nincs gondom. Viszont a szezon végére, márciusra kifáradok, akkor már jól jön a pihenés. A környezetemben sokan odafigyelnek arra, hogy jól működjön minden körülöttem. A szezonom megszervezésében, abban, hogy flottul menjen minden, segítségemre vannak az edzőim, a szervizemberem és természetesen a szövetség. Én is sokat foglalkozom a programommal, a szervezéssel, de ha megvan a megfelelő háttér, könnyebb tervezni és megvalósítani. Megvalósítani azt, hogy idén minél többször állhassak a világkupa dobogójára, mert ez az én nagy álmom.
