A Syma Csarnok környéke kora délutánra sokkal zöldebb lett, mint a szomszéd nője, ugyanis a Ferencváros női kézilabdacsapata Bajnokok Ligája meccsen fogadta a norvég Larvik gárdáját. A szurkolók hangoltak, a büfések mérték a sört, a csapatok melegítettek, minden adott volt egy igazi kézilabda-fesztiválhoz.
A bemutatásnál szinte megremegtek a falak, amikor Szucsánszky, Zácsik, Szikora vagy Pena neve elhangzott. Már ekkor tudta mindenki, hogy száz kisleány egy gólra vár. Nos, erre a gólra majd három és fél percet kellett várni, amikor Pena végre megtörte a norvég ellenállást. Ez a várt jelként hatott a játékosokra, akik ettől kezdve felváltva találtak a hálóba, és Pena a 13. perc végére már ötgólosként szinte a hátán cipelte a zöld-fehéreket, aki szépen lassan elhúztak (9–5).
A közönség egy pillanatra sem csitult, 3100 torokból zenget a Fradi-ollé, Fradi-ollé, és amikor a félidő közepén gödörbe kerültek Zácsikék (10–9), szinte mindenki kifejezte óhaját, miszerint zöld-fehér mezt szeretne. Elek Gábor vezetőedző is érezte, hogy bele kell nyúlnia a meccsbe, időt kért, amivel megnyugtatta csapatát. És amikor rögtön ezután Szucsánszky pazar átlövéssel 2 gólt szerzett egymás után, majd Szikora bravúrral védett, sokakban a Star Wars ébredő Ereje is felrémlett (14–10).
Néhány embernél elszakadt a cérna, és az egyébként hiba nélkül vezető bírókat leköpték – sajnos ismét bebizonyosodott, nagy a Jóisten állatkertje –, így némi kényszerszünet meg a rendezői gárda megerősítése után folytatódhatott a találkozó. Ám ez a „kis intermezzo” nem zavarta meg a Fradi játékosait, és az utolsó percre már hatra nőtt az előnyük (19–13), viszont emberhátrányba kerültek. A norvég bajnok egy góllal csökkentette hátrányát, ám a 19–14-es félidei eredmény több volt, mint biztató a folytatásra nézve.
A második 30 perc is úgy kezdődött, ahogy a folyamatosan éneklő Fradi-tábor szerette volna: kivédekezett emberhátrány, Szikora-bravúr, elöl zöld-fehér gólok, így négy perc elteltével az eredményjelzőn az állt: FTC–Larvik 21–14. Zengett-zúgott a csarnok, Elek Gábor pedig – ilyen is ritka – elégedetten figyelte az oldalvonal mellől csapata játékát, majd akkor idegesítette fel magát egy kicsit, amikor egy védekezési hiba után két percre kiállították Szucsánszkyt. Ám ez sem törte meg a Fradit, Szikorának még hetesből, majd ziccerből sem tudott gólt lőni az igencsak férfias kinézetű Anja Edin-Hammerseng.
Aránylag beszédes adat a Fradi kapusának és védekezésének jellemzésére: az első tíz percben mindössze egy gólt dobott a Larvik. Értik, ugye? A norvég bajnok
Ezt aztán a két játékvezető is megunta, így előbb kiszórták Szarkát, majd Mészárost két percre, majd elvették a Fraditól a labdát. Ám gólt ők sem dobhattak a norvégok helyett – dobattak velük büntetőkből –, így hiába minden, nem csökkent ötgólos alá a Larvik hátránya (24–19).
Az utolsó tíz percre azért a bíróknak sikerült felhozniuk a norvégokat mínusz háromra, hiszen a sorozatban megítélt büntetőket a nyáron Győrbe igazoló Nora Mork egytől egyig értékesítette. Ám a Fradi is magára talált, és a finom ellenszélben ismét magához ragadta a kezdeményezést, és Szekerczés Luca találatával visszaállította az ötgólos különbséget (28–23).
A hajrában a közönség egy pillanatra sem engedte el a csapat kezét, mindenkinek zöld-fehér volt ekkor a szíve, és amikor az utolsó két perc elkezdődött, már lehetett sejteni, azért itt nagy baj nem lehet (30–26). Azért a biztonság kedvéért Elek Gábor időt kért – ez nagyon bejött az első félidőben –, hogy egy utolsó tanáccsal engedje vissza a zöldeket.
Az utolsó perc zúgó vastapsban telt el, és Penáék végül három góllal, 30–27-re győztek, így három pontra növelték előnyüket a csoportban a Larvik előtt, és megerősítették a második helyüket.
Nem véletlenül zengett a lefújás után, hogy száz kisleány egy gólra vár
Tor Odvar Moen, a Larvik vezetőedzője: „Pont olyan meccset kaptam, mint amire számítottam. Erős csapat a Fradi, ismét bebizonyosodott, hogy jó ritmusban támad, keményen védekezik. Szikora Melinda kapusteljesítménye volt a döntő, egész meccsen remekül védett. Az első félidő második felében húzott el az ellenfelünk, ekkor sokkal jobban kézilabdáztak, szinte minden elképzelésük megvalósult a pályán. A másodikban feljavultunk, ám azt nem bírtuk el, hogy 10-12 percen keresztül ne tudjunk gólt dobni. Az utolsó 15 percben mutatott játékra építhetünk majd a visszavágón, ekkor úgy játszottunk, ahogy az tőlünk elvárható.”
Amanda Kurtovic, a Larvik öt gólt dobó jobbszélsője: „Nem használtuk ki a lehetőségeinket, és ebben a fantasztikus hangulatban egy jobban játszó csapattól kaptunk ki. Ismét bebizonyosodott, hogy csak az verheti meg a Ferencvárost, aki hatvan percen keresztül végig képes a maximumon teljesíteni.”
Elek Gábor, a Ferencváros vezetőedzője: „30–25-ös állásnál már éreztem, hogy nem lehet baj. Úgy vélem, elsősorban a kapusok közti különbség volt a döntő, hiszen Melinda remekül védett. Nagyon rosszul kezdtünk, nem ebben a ritmusban szoktunk kézilabdázni, ám szerencsénkre mindig volt valaki, aki a nehéz pillanatokban a csapat élére állt, és átlendítette a holtponton a gárdát. Ezzel a sikerrel most többet nyertünk két pontnál, és három hét nyugodt munka jöhet, hogy visszatérhessünk a novemberben látott formánkhoz.”
Szekeres Klára, a Fradi védekező specialistája: „Igazi csapatként játszottunk, ez, illetve Melinda kapusteljesítménye volt a sikerünk alapja a mai meccsen. Ilyen kapus előtt mi is sokkal nyugodtabban tudtunk játszani.”
Hornyák Dóra, a Fradi öt gólt szerző átlövője: „A rosztovi vereség nagyon megviselt minket, ezért a lelkünknek is nagyon fontos volt ez a siker. A rengeteg emberhátrányos játék sokat kivett belőlünk, de túléltük a nehézségeket, és mindezek ellenére simán nyerni tudtunk.”
Szikora Melinda, a Fradi remeklő kapusa: „A siker két kulcsa az volt, hogy az első félidőben sok gólt tudtunk dobni, míg a második harminc percben kevés gólon tudtuk a Larvikot tartani. A lányok remekül védekeztek, így nekem is könnyebb dolgom volt a kapuban.”
