Lepattantak a magyar falról a horvát óriások

Nagy Viktor vicsorgása a maradék kedvüket is elvette. Benedek biztos benne, hogy döntőbe jutunk.

Ellentmondást nem tűrő magabiztossággal nyilatkozott a negyeddöntő előtt Benedek Tibor, ő pedig általában nem beszél a levegőbe. „Jobbak vagyunk a horvátoknál!” – mondta a szövetségi kapitány, aki a decemberi tesztmeccsek és a temérdek videós anyag megtekintése után alkotott véleményt – a tapasztalatairól, nem pedig a vágyairól. Játékosai is felsorakoztak mögé, és úgy tűnt, el is hiszik, hogy csak ők juthatnak a legjobb négy közé.

Eb-múltunk alapján is nekünk állt a zászló. Eddig egyetlen alkalommal, a kranji tornán, még 2003-ban jártak túl az eszünkön déli szomszédaink Európa-bajnokságon. Nekünk viszont olyan tündöklő emlékeink vannak ellenük, mint az 1999-es firenzei aranydöntő vagy éppen a 2013-as vb-elődöntő.

Álomszerűen kezdődtünk. Nagy Viktornak 10 másodpercet sem kellett várnia, hogy bemelegítsék. Kapusunk felvette a „barcelonai” fonalat: két éve a világbajnokságon örökre befészkelte magát a szurkolók agyába, ahogy az ellenfeleknek küldött fricskákkal, sátáni vigyorral ünnepel védéseit követően. Társai merítettek teljesítményéből Hárai csavargóljával és Hosnyánszky távoli bombájával kezdett alakulni az este. De a horvátok sem lottón nyerték tavalyi vb-ezüstjüket: két emberelőnyt is kihasználtak, és egyenlítettek (2-2).

Hosnyánszky 6 méterről elengedett csavarjánál egyértelműen látszott, hogy van bátorságunk merész húzásokkal próbálkozni – Hárai is ilyen váratlan pöccintéssel szerzett újabb gólt. Hiába tékozoltuk el a megszokott módon az emberfórjainkat, volt bennünk erő, hogy újabb gólokat szerezzünk, hátul pedig vasbetonként álltunk össze. Egy ilyen hévvel küzdő csapatot a kapufa is támogat – 5 méteresnél is.

Odaát viszont épp egy büntető törte meg a becsülettel küzdő horvátokat. Varga Dénes nem kegyelmezett, először vezettünk hárommal (7-4), pont a legjobbkor, a negyedik negyed elején.

Ami még ennél is több: hátul teljesen megtörtük a horvát lövőket. Buric vagy éppen Sukno kezéről több alkalommal nem egyszerűséggel lelopta a labdát Erdélyi vagy Varga Dénes, pedig a 2 méter közeli óriások nem adják könnyen a játékszert. Bejátszani nem tudták a centernek, közel védekeztünk a kapuhoz, a kinti védőink pedig mérhetetlen úszómennyiséggel zavarták meg a nehézbombázókat. Nagynak így sok esetben csak a folyosóba kellett beállnia, sorra kapkodta le a labdákat.

Sukno alattomos ütését követően – azonnali pirossal mehetett zuhanyozni a horvát csillag – Vámos úgy állt bosszút, ahogy kell: hálószaggató lövéssel zárta le a mérkőzést.

A mieink ritkán látható masszív védekezéssel rukkoltak elő, emberemlékezet óta nem kaptunk ilyen kevés gólt vb- vagy Eb-negyeddöntőben. Nagyon egyben van a csapat, ami az M4-nek adott nyilatkozatokból is sejlik.

Elkaptuk a fonalat, óriási energia van bennünk, és csak egyre gyűlik. A hit, a győzni akarás legyőzte a kisebb problémákat. A végére elfáradtam picit fejben. Ez volt eddig a legjobb meccsem, de a csapat adott erőt, nem a védéseim, le a kalappal mindenki előtt. A szurkolók rengeteget számítottak, nélkülük sokkal nehezebb lett volna, a lelátón is jobbak voltunk. Megyünk levezetni a melegítő medencébe, aztán majd jöhet az elődöntő, ahol már nincs könnyű ellenfél

– fejtette ki a végletekig elcsigázott Nagy Viktor a lefújást követően.

Varga Dénes dicsérte az előtte szólót, és biztos benne, hogy a döntőig megyünk.

Most még egy kicsit több kell majd, mint Barcelonában, azóta azért voltak változások a játékban. Mi is újítottunk. Ami nem ment két hete, a felkészülési meccseken, az most bejött. Voltak holtpontok az elmúlt hetekben, de nincs más választásunk, mint hinni egy taktikában, amit elkezdtünk felépíteni. Viktor rendkívüli teljesítményt nyújtott a kapuban, elbizonytalanodtak ettől a horvátok, nem tudták azt játszani, amit akartak. Irány az elődöntő, aztán pedig a döntő!

– adta ki az ukázt a vajkezű Varga-öcs.

Bátyja a rendkívüli motivációt emelte ki, mely minden játékos minden mozdulatában kifejezésre jutott kedden este.

Ide vágytunk, a legjobb négy közé. Hogy mi kellett a mai győzelemhez? Hit és alázat, minden ezután jön csak. Aki kíváncsi a titokra, nézze meg, hogy ordítottunk a blokkok után, hogyan örültünk a góljainkat követően, és milyen volt a hangulat a kispadon egy-egy találatunk nyomán. Van egy végcélunk, de tudatosan csak a következő meccsel foglalkozunk. Jönnek a montenegróiak, akik játékstílusban mást képviselnek kicsit, mint a horvátok, de nehézségben nem lesz különbség a két meccs között. A döntőbe szeretnénk bejutni

– osztotta meg vágyait a csapatkapitány, Varga Dániel.

Benedek Tibor megkönnyebbülten érkezett a mikrofon elé. A döntőt illetően nincsenek kétségei, mi fogunk oda bejutni.

Nagy kő esett le a szívemről. Ilyen nagy küzdelmekért, meccsekért érdemes edzőnek lenni. Hogy az ember végignézhesse, hogy tud egy társaság 3 hét alatt ekkorát javulni. Biztos voltam a csapatomban, és abban is biztos vagyok, hogy megnyerjük az elődöntőt. Ez a magyar válogatott most fejben nagyon erős. Montenegró remekül védekezik, szükség lesz majd egy nagyon jó kapusteljesítményre, mint amilyet ma is láttunk. Elöl voltak kisebb hibáink, de nem erről szólt a meccs. Minden találkozó egy újabb nagy feladat: most be kell jutni a döntőbe, és ki kell jutni az olimpiára.

Csütörtökön 20.15-kor következik Montenegró az elődöntőben.

Férfivízilabda-Európa-bajnokság, Belgrád
Negyeddöntő
Magyarország–Horvátország 8:5 (2:1, 3:2, 1:1, 2:1)
Gólok: Varga Dénes 3, Hárai, Hosnyánszky 2-2, Vámos ill. Vukicsevics 2, Petkovics, Loncsar, Jokovics