Veszprém: jöhet a Final Four!

Hazai döntetlennel jutott a bakonyi csapat a férfi kézilabda Bajnokok Ligájának négyes döntőjébe.

Egy biztos, ha Nagy Lászlóék meccset, főleg BL-meccset játszanak a Veszprém Arénában, akkor a város a találkozó napján már kézilabda-lázban ég. Főleg a Vardar Szkopje ellen, főleg akkor, amikor a tét a Bajnokok Ligájának négyes döntője. Már kora délután megindult egyfajta népvándorlás az arénához, és az odáig vezető út csak úgy pirosodott a rengeteg hazai szurkolóktól. A kinti háromgólos győzelem miatt a drukkerhad el sem tudta képzelni, hogy itthon bármi gond legyen a négyes döntőbe jutással kapcsolatban, és maximum az okozott némi feszültséget a büfében jó kis sörrel vagy hosszúlépéssel melegítők között, hogy kedvenceik hány góllal verik meg az odavágón is legyőzött macedón gárdát.

– Bármennyire nyerünk, csak nyerjünk – jelentette ki egy férfi, aki az egész családjával érkezett, míg voltak olyanok, akik azt vallották, most simább lesz a meccs, mint a SEHA-liga három összecsapása.

A Veszprém számára tehát minden adott volt a sikerhez, ráadásul a régóta sérült német Cristian Zeitz kivételével mindenki Xavier Sabaté rendelkezésére állt. A spanyol vezetőedző úgy nyilatkozott a meccs előtt, csapatának egyetlen célja van: kivívni a négyes döntőbe jutást, ha lehet, akkor közönségszórakoztató játékkal. Mert ezt mindenképpen megérdemli a hű szurkolótábor.

A zsúfolásig megtelt aréna közönsége – szokás szerint – fél órával a nagy meccs előtt elkezdett hangolni, és mire a csapatok a pályára vonultak, már pokoli hangulat uralkodott a csarnokban, amely szinte felrobbant, amikor Nagy Lászlóék megérkeztek a bemutatásra. A meccset a vardariak kőkemény védekezéssel kezdték, elsősorban Nagy László volt a célpontjuk: egyszer az észt bírók elengedték az ellene elkövetett szabálytalanságot, ám a második kiállítást, a harmadik büntetőt eredményezett. Noha Ilic utóbbit értékesítette, az első öt perc mégis macedón előnnyel zárult (1–2).

Aztán Nagy is megmutatta, ha kell, tud ő is kemény lenni, így rövid időn belül őt is leküldték a játékvezetők. Sajnos a hazaiaknak nem ízlett a Vardar játéka – ráadásul Sterbik Árpád szinte mindent védett –, így a kinti háromgólos előny a 8. percre elolvadt, miközben Terzic addig reklamált, amíg a kiállítás sorsára nem jutott, így kettős emberhátrányban kellett összeszednie magát a Veszprémnek. És ekkor Renato Sulic először hálálta meg a magyar állampolgárságot: kiállítatta Maquedát, kiharcolt egy hetest, amit Ilic ismét bevágott (2–4).

És akkor ismét Nagy László. Igazi csapatkapitányként összerántotta a csapatát, majd ha kellett, befejezte a támadásokat, duplájával ismét a Veszprém állt továbbjutásra (4–6). Alilovic is felébredt végre a kapuban, előbb ziccert, majd hetes védett. Sajnos a túloldalon Ilic büntetőjét pedig Angelov hárította, így továbbra sem sikerült megnyugtató közelségbe kerülni a vendégekhez. Sajnos továbbra sem találta meg az ellenszerét a hazai gárda a macedónok kemény, néha durva játékának, akik a félidő közepére ismét továbbjutásra álltak (6–10).

A szurkolók érezték, hogy a csapatnak segítségre van szüksége, és a pokoli hangulatot teremtettek. Ám hiába jöttek fel Lékaiék két gólra, az észt bírók vélhetően azt hitték, Szkopjéban vannak. Egyre-másra sújtották a Veszprémet az ítéleteikkel. Ekkora ellenszélben talán sosem játszott ebben a kiírásban a hazai gárda, már az is csoda volt, hogy a 24. percben csak hárommal vezetett a Vardar (8–11). Az sem segített, amikor Sabaté mester időt kért, ugyanis pár másodperccel utána Nagy László gólt lőtt, amit nem adtak meg az időkérés miatt. Ezekben a percekben csak arra telt a hazaiak erejéből, hogy nem engedték el jobban a Vardart. Aztán az első félidő hajrájában elképesztő csatában közelebb jött egy góllal a Veszprém, és így újra továbbjutásra állt (12–14).

A második félidőben a hazaiak elképesztő tempóban kezdték a játékot, ami a nézőtéren veszprémi sálban helyet foglaló Áder János köztársasági elnököt is tapsra ragadtatta. Alilovic védett kettőt, elöl pedig Lékai és Palmarsson betalált, máris döntetlenre állt a létfontosságú BL-negyeddöntő (15–15). Na, ez az észteknek sok volt, azonnal léptek: előbb kiszórták Terzicet – már másodszor –, majd egy nyilvánvaló szabálytalanságot elengedtek, ami után ismét a vendégeknél volt az előny. Miután a Veszprém nem volt hajlandó összeesni, kiszórták Ugaldét is. De szerencsére Sulic a pályán maradt, aki meglőtte első magyar gólját. A közönség tombolt, a hangulat a tetőpontjára érkezett, amikor Alilovic a kispadról befutott, és egy hatalmasat vetődve ziccert hárított. A csarnok kis híján összedőlt ezután, hiszen Lékai negyedik gólja után először vette át a vezetést a 39. percben (19–18).

Zengett-zúgott a harcoljatok, a Veszprém pedig végre megnyugodhatott, kijátszhatta ziccerig a támadásait, és tartani tudta egygólos előnyét. A Vardar kapust cserélt – Angelov azonnal két bravúrral mutatkozott be –, beállt Alex Dujsebajev – lőtt két gólt –, ám a félidő felénél Ugalde és Ilic találata után már kettő volt ide (23–21).

A Vardar edzője, Marko Savovski érezte a bajt, gyorsan időt kért, hogy megtörje Palmarssonék lendületét, ám nem sok sikerrel, ugyanis Sulic góljával tíz perccel a vége előtt továbbra is kettővel vezetettek a hazaiak (26–24). Sabaté is reagált a macedónok taktikai váltására, időt kért ő is, miközben a közönség szűnni nem akaró biztatása mellett előbb a visszaállt Sterbik, majd a másik oldalon Alilovic védett hatalmasat. Az idő a Veszprémnek dolgozott, ráadásul a hazaiak az utolsó hat és fél percet emberelőnyben kézilabdázhatták. Vélhetően a meccs gólját lőtte Nagy László, amikor Ilic a kezére adta a labdát, amit a csapatkapitány kapásból bevágott a bal alsóba (27–26).

A hajrát Marguc kihagyott büntetője nyitotta, majd ismét elkezdődött a Harcoljatok! Harcoljatok! buzdítás, hiszen a Vardar megint átvette a vezetést (27–28), ráadásul Ugaldét kiállították a bírók, ki tudja miért A közönség – köztük Áder János – nem bírta ülve az izgalmakat, főleg akkor, amikor már sokadszorra nem adták meg a Veszprém gólját, arra hivatkozva, hogy előtte szabálytalanság történt. Ilicet azonban ez sem zavarta, bevágta még egyszer, így amikor az utolsó perc elkezdődött, a döntetlennel (29–29) megvolt a továbbjutás. Ugyan a Vardar lőtt egy gólt, ám Ilic ezt is kiegyenlítette, és a 30–30-as végeredmény azt jelentette, a Veszprém bejutott a Final Fourba.

Jöhet a kölni négyes döntő, nem véletlenül tombolt az aréna, miszerint „Mi vagyunk a legnagyobbak”, miközben a Szkopje néhány játékosa nehezen viselte el, hogy számukra eljött a végállomás.

A lengyel Kielce és a Veszprém mellett a német Kiel is ott van a Final Four-ban, miután a hazai ötgólos győzelmet követően 33–30-ra kapott ki Barcelonában. Ezzel az is eldőlt, hogy a címvédő katalán gárda nem lesz ott a négyes döntőben.

Raúl González, a Vardar spanyol edzője: „A Veszprém egy kiváló csapat, amelyik a két meccs alapján megérdemelten jutott be a Final Four-ba. Mi hazai pályán rontottuk el a továbbjutási esélyeinket, míg most az első félidőben majdnem tökéletesen játszottunk. Jól védekeztünk és támadtunk, ám a második félidőben a hazaiak fölénk kerekedtek. Sok sikert kívánok a veszprémieknek a négyes döntőben.”

Stojance Stoilov, a Vardar beállósa, aki egy gólt dobott: „Gratulálok a Veszprémnek. A mai meccsen kifejezetten jól kézilabdáztunk, de sajnos ez is kevésnek bizonyult a továbbjutáshoz. Sajnos a hazai meccsünket elrontottuk.”

Xavier Sabaté, a Veszprém vezetőedzője: „Sokadik alkalommal csaptunk össze idén a Vardarral, amely erre a szezonra igazi topcsapattá vált. Most is kiválóan játszott, az első félidőben csak futottunk az eredmény után, megszenvedtünk ellenük. A második félidőben igazi csapatként megmutattuk, hogy jók vagyunk, valamennyi játékosomat csak dicsérni tudom. A közönség fantasztikus volt megint, igazi pokoli hangulatot teremtett a meccsen. Számunkra most a továbbjutás a lényeg, nem foglalkozunk azzal, kit lenne jó kapni az elődöntőben, hiszen a Final Four-ban nincs gyenge ellenfél.”

Lékai Máté, a Veszprém négygólos irányítója: „A Szkopje nagyon megnehezítette a dolgunkat, pokoli csata volt. Egész héten arra készültünk, hogyha hátrányba kerülünk, akkor is képesek legyünk a továbbjutás érdekében kontrollálni a találkozót. Zsinórban harmadszor jutottunk be a Final Four-ba, és erre csak a legjobbak képesek. Végre szeretnénk megnyerni a Bajnokok Ligáját.”