Dobásra termett a magyar

Márton Anita élete, Kővágó Zoltán idei legjobbját érte el a Gyulai Memorialon.

Néhány hónapja úgy fogalmazhattunk, Pars Krisztiánnak nagy bravúr kell ahhoz, hogy megvédje olimpiai bajnoki címét Rióban. Néhány hete az is látszott, az olimpiai érem is hatalmas teljesítmény lenne az állandóan testi (és lelki) sérülésből felépülő kalapácsvetőtől. A hétfői Gyulai István-emlékverseny alapján viszont sajnos úgy kell fogalmaznunk, az olimpiai döntő elérése is óriási siker lenne a jelenlegi állapota alapján, tizenkét méterrel maradt el egyéni legjobbjától, vagyis 70 méternél hullott le a kalapácsa. Mint a fehérvári viadalon fogalmazott, orvosai szerint apait-anyait beleadhat, más kérdés, hogy ennek aligha az idei szezonban lesz meg az eredménye. Ő tervez viszont még négy évet magának, többek között azért, mert jövőre világbajnokság vár rá. Lengyelország világ- és Európa-bajnoka, Pawel Fajdek most tizenegy méterrel jár olimpiai bajnokunk előtt.

Egy másik dobószámban sokkal több örömünk volt. A verseny elején Márton Anita 19,40-es dobásával nyolc centiméterre megközelítette saját magyar rekordját. Mégpedig világszínvonalú versenyben, amelyben repkedtek a húszméteres dobások, a számot éveken át egyedül uraló új-zélandi Valerie Adams 20,19-dal győzött. Márton Anita sokszor elmondta, kellenek neki a riválisok, hogy kihozza magából a maximumot, mostani viadalon pedig minden feltétel adott volt. A gyönyörű, de nem kánikulai időben két-háromezer néző nagy örömére 19,49 centiméterrel meg is döntötte a hazai csúcsot, és végül negyedik lett, három világklasszis mögött. Ráadásul négyszer dobott 19 méter fölött, ilyen sorozatot még soha nem produkált a nemrég Eb-ezüstöt nyerő atlétanő. Mint a helyszínen elmondta, nincs még csúcsformában, azt természetesen az olimpiára időzíti, nagyon szeretne ott újabb rekordot elérni.

És van egy harmadik dobószám is, ahol újra Európa és a világ élvonalába tartozik egy honfitársunk. Kővágó Zoltán a diszkoszvetés egyik nagy visszatérője, a 2004-es athéni olimpia ezüstérmese, akinek előbb egy motorbaleset, majd egy furcsa doppingvétség (egy alkalommal nem találták meg a londoni játékok előtt az ellenőrök) törte meg a pályafutását.

A szolnoki atléta a szombathelyi dobóedzők tanácsait kérte ki, július elején hatodik lett az Eb-n, most pedig 67,13-dal idei legjobbját érte el, és minden vetélytársát legyőzte. Egy ilyen dobással olimpiai érmet is lehet már nyerni.

Riói medált lehet szerezni azokkal az eredményekkel is, amellyel a férfiak és a nők legrövidebb távján végzett a győztes Székesfehérváron. Ami férfiaknál a 10, az a nőknél a 11 másodperc, vagyis az álomhatár, amit ha áttör valaki, felkapja a fejét a sportág. Jamaica olimpiai bajnok váltójának tagja, Asafa Powell már majdnem százszor futott százon 10 másodpercen belül, ez tegnap is sikerült, de az első helyhez nem volt elég. A dél-afrikai Akani Simbine 9,89-cel nyert. A nőknél is Afrika vitte el a pálmát, mégpedig a nigériai Blessing Okagbare, aki 10,92-nél állította meg az órát. Az elefántcsontparti Marie-Josee Ta Lou három századdal szorult mögé, míg a később távolugrásban is induló univerzális amerikai atlétanő, Tianna Bartoletta két századdal csúszott a 11 másodperces határon kívülre.

A 110 méteres gátfutásban Aries Merrittet, az amerikaiak olimpiai bajnokát és világcsúcstartóját nem láttuk, bár még vasárnap délután fenn volt a rajtlistán. Eb-ezüstérmesünk, Baji Balázs 13:33-mal lett aranyérmes, ami azt jelenti, tartja nagy formáját (másfél hete, az Európa-bajnokságon futott magyar csúcsa csak öt századdal jobb).

Azok is jól jártak a Bregyó közi sportcentrumban, akik az első kanyarban, nappal szemben kaptak helyet. A túlsó kanyarban versenyző Márton Anita dobásait ugyan csak a kivetítőről láthatták, ellenben közelről figyelhették, amint a bahamai Donald Thomas harmadikra, utolsóra átrepül a 237 centiméter felett. Egy hátraszaltóval gyorsan megünnepelte a sikeres kísérletet, amelynél nagyobbat idén csak ketten ugrottak világszerte.

A két legkegyetlenebb versenyszám, a 400 és a 800 maradt a végére, de nem ezért. Hanem mert ezeken láthattuk a két legismertebb atlétát, a grenadai Kirani Jamest és a kenyai David Rudishát. Mindezt már a lelátó harmadik sorából nézte Pawel Fajdek is, a közönség nagy örömére. Kirani James hatalmas lépteivel már az első kanyarból kifutva vezetett 400-on, és most sem merevedett el a végére, 44,62-vel nyert.

Rudisha rajtja előtt is autogramért nyújtogatták papírjaikat gyerekek a korlát mögül, „Gyere ide, Rusidha!” kéréssel fordultak a világcsúcstartóhoz, aki ezekben a koncentrált pillanatokban is volt annyira ember, hogy rájuk mosolyogjon. Aztán egy iramot diktáló nyulat üldözve 1:43,37-tel a világ idei legjobbját érte el.

De nála is a mozgása volt az igazi látvány. A szintén olimpiai és világbajnok Kirani Jameshez hasonlóan szinte végigsprinteli a távot, pedig nem egy, hanem két kört kell megtennie.

Pawel Fajdek (lengyel), a férfi-kalapácsvetés győztese: „Miután vasárnap elkaptam egy vírusfertőzést, még az is kérdéses volt, egyáltalán indulni tudok-e a versenyen. Ehhez képest nyolcvan méter felett dobtam, ami örömmel és bizakodással tölt el.”

Pars Krisztián olimpiai bajnok kalapácsvetőnk, aki 9. lett: „Sajnos a derekam is beállt, pedig az edzések alapján 75-76 méter elérésére képesnek éreztem magam. Sajnos ez az eredmény borzasztó. Gyerekkoromban dobtam utoljára ekkorákat. Az elmúlt tizenhárom év komoly nyomokat hagyott a testemben, s most nem tudok megfelelni az elvárásoknak. Edzőmmel azon leszek, hogy Rióban képes legyek legalább 78 métert dobni.”

Kővágó Zoltán, a férfidiszkoszvetés győztese: „Az idei legjobbamat dobtam egy fontos versenyen, úgyhogy elégedett vagyok. Készültünk erre a viadalra, és igyekeztem mindent megtenni, sikerült.”

Baji Balázs, a férfi 110 méteres gátfutás győztese: „Fantasztikus volt a közönség, én pedig csak futottam, ahogy tudtam. Örülök a győzelemnek és annak is, hogy elég jó idővel nyertem.”

Akain Simbine (dél-afrikai), a férfi 100 és 200 méteres síkfutás győztese: „Nagyon büszke és boldog vagyok, hogy ilyen fantasztikus mezőnyben nyerni tudtam mindkét sprintszámban. Kíváncsi voltam, hogy a testem hogy reagál egy ilyen terhelésre, és ez a két győzelem pozitív visszajelzés a számomra. Ez a siker nagy lökést ad a riói olimpiára, ahol szeretnék meglepetést okozni.”

Blessing Okagbare (nigériai), a női 100 méteres síkfutás győztese: „A fegyelmezettség és a rengeteg munka eredménye ez a siker. A hajrám kifejezetten jól sikerült. Most egy kicsit fáradt vagyok a sok utazás miatt, de Rióban, remélem, tovább tudom az időeredményemet javítani.”

Veronica Campbell-Brown (jamaicai), a női 200 méteres síkfutás győztese: „Fantasztikus érzés itt versenyezni, és úgy tűnik, tényleg nyerni járok Magyarországra. Minden szempontból jól alakul az olimpiai felkészülésem, és bízom benne, hogy az itt elért első helyem egy felvezetése volt a riói aranyérmemnek.”

Nia Ali (amerikai), a női 100 méteres gátfutás győztese: „Nagyon jól éreztem magam Magyarországon, és ez a verseny tökéletes felkészülés volt Rióra. Az olimpiáról is szeretnék bajnokként távozni, és a formámat tekintve nem is vagyok rá esélytelen.”

Kirani James (grenadai), a férfi 400 méteres síkfutás győztese: „Versenyezni szerettem volna még egyet Rio előtt, hogy lássam, hol tartok. A mostani teljesítményemmel elégedett vagyok, de sokat kell még a hátralévő időben dolgoznom azért, hogy megvédhessem az olimpiai bajnoki címemet.”

David Rudisha (kenyai), a férfi 800 méteres síkfutás győztese: „Nagyon elégedett vagyok a teljesítményemmel, éppen így kell futni az olimpia előtt egy-két héttel. Folyamatosan fejlődik az időeredményem, és nem titok, de a csúcsformámat Rióban szeretném elérni. Mert ott is nyerni szeretnék.”