Varga Dénes és Hárai Balázs sérülés miatt kihagyta a mérkőzést, így új csapatkapitánya és egyik centere nélkül játszotta az utolsó hetek egyik legfontosabb felkészülési meccsét a magyar válogatott.
Vámos Márton hatalmas, balkezes találata nyitotta a gólok sorát: középről, hét méterről lőtte ki a jobb sarkot. Nagy Viktor védett és védett, hármat is, a közönség nagyon fiatalos része ünnepelni kezdte, de egy emberelőnyből egalizáltak a vendégek. Kis Gábor gyönyörű svédcsavargólja hozta meg újra a magyar vezetést, de jobbal, kiszorított helyzetből megint jött az egyenlítés. Hullottak a gólok, meg a labdák is: Zalánki Gergő lóbálása után Erdélyi Balázs elé pottyant a labda, ő közelről betalált. De jobbról, jobbal megint jöttek a horvátok. Nagy Viktor újabb nagy védése mentette meg az első negyed végét a horvát vezetéstől, maradt a 3–3.
A második negyedben harmadszor találtak be jobb szélről jobbal a horvátok, bosszantó volt, de az olimpiáig erre lesz megoldás. Más kérdés, hogy mindig más délszláv játékos vette be onnan a kaput. Egy ziccer után már kettő volt a magyar hátrány. Varga Dániel negyedik lövése sem talált utat a kapuba, ellenben a túloldalon a kapufa besegített a vendégeknek (3–6). Benedek Tibor bejelentett célja volt a győzelem az edzőmeccsen, hát nem álltunk jól. A Rióban majd csak edzéseken szereplő Tóth Márton centerben kiküzdötte a szépítést (4–6), és beállította a félidei eredményt. Pedig az utolsó másodpercben majdnem be tudta húzni a labdát a kapuba, amivel minimalizálta volna a különbséget.
Andro Buslje az üres kapuval találta magát szemben egy horvát összjáték után, megint három volt oda. A zavar jelei mutatkoztak, a magyar emberelőnyből labdavesztés lett. A következő fórnál viszont Zalánki Gergő nagyon megnézte, hová lövi a labdát, a koncentrációnak siker lett a jutalma, a lövés fej fölé ment. Egy pompás, gyors hazai ellentámadásból Tóth Márton 6–7-re alakította az állást. Erdélyi Balázs kilőtte a bal felsőt, ezzel megvolt az egyenlítés, amire nagyon régen vártunk. Egy emberhátrány után megint az ellenfélnél volt az előny. Zalánki Gergő ezúttal pattintott a jobb felsőbe, hiába irányította a vendégvédelmet olyan lelkesen a horvát tréner, hogy majdnem beesett a vízbe. Nagy Viktor odaért a jobb szélről érkező jobbkezes próbálkozásra, ennek az előzmények után nagyon örült. Hosnyánszky Norbert oly szeretett, távoli svédcsavarja a kapust találta mellbe, de a 8–8-cal elégedettek lehettünk a korábbi háromgólos hátrány után.
Az utolsó negyedben egy kiállításnak, egy látványos labdajáratásnak és Szivós Mártonnak köszönhetően megint vezettünk – közel egy óra után. De nem sokáig, Kis Gábort kiküldték, a horvátok bevágták. Szivós Mártont nagyon biztatta a közönség, hogy hat méterről lőjön, lőtt, és valahogy becsúszott a labda a kapuba. Egy megúszásból Sukno vágta Nagy Viktor kapujába a labdát. Hosnyánszky Norbert középről értékesített egy újabb emberelőnyt, így újabb magyar iratkozott fel a gólszerzők közé. Sukno pillanatokon belül egalizált fórból. Zalánki Gergő bal keze harmadszor szólt, újra nálunk volt az előny. Az utolsó percen belül kaptunk egy meccslabdát, ami egy horvát kiállítást jelentett. Benedek Tibor időt kért. De lövés se lett belőle, 19 másodperce maradt a horvátoknak, ők is időt kértek. Hosnyászky Norbertet kiállították, de nem mentek vele semmire a vendégek, ők sem jutottak el lövésig, így 12–11-re győzött Magyarország.
