Szeretjük Szaúd-Arábiát. Nem feltétlenül az ottani nyilvános kivégzésekért, inkább azért, amit Magyarországért tett az athéni olimpia előtt, legalábbis férfikézilabdában. A 2003-as portugáliai olimpiai kvalifikációs világbajnokságon a csoportmeccsek után Skaliczki László válogatottja már becsomagolt a hazaútra, biztosnak hitte a kiesését, sorsa a Szaúd-Arábia–Argentína meccs függvénye volt, ahol a már kiesett araboktól nem várhattunk csodát, vagyis a horvátokat akkor megverő argentinok legyőzését.
Nyilatkozatok
„Nem európai stílusban játszottak, ráadásul alacsonyak, ez pedig a magas embereink számára kellemetlen volt, de nem nagyon tudtak mit kezdeni velünk” – nyilatkozta a lefújás után Zubai Szabolcs.
„Néhányan több pihenőt kaptak a mai meccsen, így Juhász Ádám is. Szöllősi Szabolcs mellett én is szerepet kaptam balszélsőként, és a sors úgy hozta, hogy onnan is dobtam egy gólt. Olyan helyzetbe kerültem, hogy még én is el mertem vállalni” – mondta Zubai.
Szöllősi úgy fogalmazott, eddig inkább a védekezésből kellett kivennie a részét, most viszont több lehetőséget kapott támadásban, ezért kevésnek tartja szerdai két gólját.
A mezőny legeredményesebb játékosa, Császár Gábor úgy nyilatkozott, örül, hogy jobb formába lendült. „Szimpatikus csapat ellen léptünk pályára, olyan könnyű győzelmet szerettünk volna aratni, amelyet végül sikerült is. Jó úton haladunk, előreléptünk, készülünk tovább” – tette hozzá. (MTI)
De önbecsülésből megtették, a lenézett közel-keleti társaság így ott tartotta a vb-n a mieinket. A magyarok pedig Szlovénia és Jugoszlávia legyőzésével olimpiai kvótához jutottak, Athénban pedig egészen az elődöntőig repültek.
Szaúd-Arábia most is rokonszenves.
A franciaországi világbajnokságra katonával, rendőrrel, tűzoltóval, diákkal állt ki, csupa amatőrrel – aki egyébként nemcsak viselkedni tud, hanem kézilabdázni is.
A C csoportban, a mieink negyedik meccsén szerdán sorra alakították ki a ziccereket (többször egy-egy ellen simán verve védőinket) Mikler Roland kapuja előtt, más kérdés, hogy Mikler ezeknek a felét megfogta, így tíz gólt kapott a félidőig, ami azért nem is kevés, és nem vet jó fényt a védekezésre.
Szaúd-Arábiában a pocakos kapus a nyerő, ilyen volt most Al Szalem is, és ő is megmutatta, a legnagyobb hiba, sőt bűn, amit ellene el lehet követni, ha nem veszi komolyan az ember. Miklerhez hasonlóan a félidőig ő is ötven százalékig jutott a kapuban, a magyar csapat azért vezetett így is 17-10-re, mert a mieink sokkal többet lőttek kapura. Összegészében az elvártak szerint sokkal jobbak voltak a fenti hiányosságok ellenére. Sokáig nem tudtak például mit kezdeni az arab csapat kapus nélküli, hét a hat elleni játékával; ez a szünet után változott, Gulyás Péter a labdalopások után üres kapus gólokat szerzett.
Lékai Mátét attól kellett féltenünk, hogy a kilóra jóval nagyobb védőkkel szemben ott hagyja a fogát a pályán
(volt már ilyen: a 2010-es Veszprém–Pler kupaelődöntőben az akkori még veszprémi Iváncsik Tamás ráugrott egy támadásnál az akkor még pleres Lékai fejére, és a térdével véletlenül kiverte a metszőfogát.) Lékai most állandóan a földön volt az ütközések után, fájdalmak gyötörték, de megúszta nagyobb baj nélkül.
A 37-24-es győzelem után a magyarok két győzelemmel és két vereséggel állnak, útban a viszonylag jó lehetőséget ígérő csoportharmadik hely felé. Péntek este 20.45-től a fehéroroszok ellen dől el, hányadik helyen jutnak tovább a mieink.
C-CSOPORT, 4. FORDULÓ
SZAÚD-ARÁBIA–MAGYARORSZÁG 24–37 (10–17)
Rouen. V: Licis, Sondors (lettek)
SZAÚAD-ARÁBIA: al-Szaid – al-Abdulali 3, Mahdi al-Szalem 2, Modzstaba al-Szalem 2, al-Dzsanabi 2, al-Obaidi, al-Rahi 1. Csere: Mohammad al-Szalem, al-Mutairi (kapusok), al-Zaer 1, al-Abasz 1, al-Mohszin 7, al-Hadravi 4, al-Abbasz 1, Szaid. Szövetségi kapitány: Nenad Kljaic
MAGYARORSZÁG: Mikler – Gulyás 4, Balogh Zs. 1, Lékai 4, Szöllősi Sz. 2, Bodó 2, Juhász Á. 3. Csere: Fazekas (kapus), Schuch, Ligetvári 1, Császár 9, Harsányi 1, Dzsamali 2, Ancsin 2, Bánhidi 4, Zubai 2. Szövetségi kapitány: Xavier Sabaté
Kiállítások: 4 perc, ill. 4
Hétméteresek: 0/1, ill. 4/5
