egyikük sem volt még olyan állapotban, hogy komolyan megmérkőzzenek akkoriban,
nem gondolták volna, hogy ez mostanra összejön, az elmúlt időszak nehézségei, súlyos sérülései után.
– De megdolgoztam érte. Szerencsésnek és nagyon boldognak érzem magam. Remélem, rendbe jövök a döntőre, s össze tudom szedni magam. Azt hiszem, Rogerrel mindkettőnknek megtiszteltetés, hogy döntőt játszhatunk, s hogy ezt pont egymás ellen tehetjük meg – mondta Nadal.
A 2000-es években egy egész generáció nőtt fel – talán több is – Federer és Nadal játékán, egymás elleni döntőin.
Minden idők legsikeresebb és legsokoldalúbb játékosa, Roger Federer tizenhétszer nyert Grand Slam-tornát (Pete Sampras és Rafael Nadal tizennégyszer). Nadallal viszont nemigen tudott eddig mit kezdeni, elsősorban a spanyolok kedvenc borítása, a Roland Garros salakpályája miatt. GS-tornákon 2-9 a mérlege Nadallal szemben, ami pedig a döntőket illeti, 2-6 Federer szempontjából. A svájcinak lényegesen kedvezőbb füvön, Wimbledon szent gyepén is képes volt Nadal győzni ellene a döntőben, most viszont egy nappal kevesebbet pihenhet a spanyol; más kérdés, hogy Federer öt évvel idősebb, 35 éves.
Ami a nagy tornákat illeti: tíz éve, a 2007-es wimbledoni döntőben tudta legutóbb megverni Nadalt, évek óta üldözi az időt, hiszen
amióta elmúlt 30 éves, azóta kérdés a szakma előtt, képes-e ebben az életkorban GS-tornákat nyerni.
Legutóbb ez 2012-ben Wimbledonban sikerült neki.
Bármi lesz, a Federer–Nadal döntő a sportág olyan ünnepe, amelyet közel sem biztos, hogy látunk még. Már abban is kevesen hittek, hogy még egyszer összejön – ők maguk sem bíztak benne.
Australian Open, Melbourne (50 millió ausztrál dollár, kemény pálya)
Férfi egyes, elődöntő
Nadal (spanyol, 9.)–Dimitrov (bolgár, 15.) 6:3, 5:7, 7:6 (7-5), 6:7 (4-7), 6:4
