Amikor versenyzek, nagyon féltenek a szüleim, főleg édesanyám, ő mindig izgul. De január óta nyugodt. És százszázalékosan támogatnak a sízésben, nézik a versenyeimet, ritkán, de el is jönnek rájuk, egyszer-egyszer engedhetik ezt meg maguknak – mesélte a Magyar Nemzetnek Miklós Edit, aki januári bukása és súlyos térdsérülése után felépült.
Egészséges, és továbbra is elszántan készül arra, hogy jövőre olimpiai bajnok legyen Pjongcsangban. Az állapotáról, életéről egy óbudai vendéglőben tartott sajtótájékoztató után beszélt újságírók egy kisebb csoportjának. Mint kiderült, a szezonjának végét jelentő térdszalagszakadás a maga módján áldás lett a számára, hónapok óta otthon, Székelyföldön gyógyul.
– Nagyon jó, hogy ennyit együtt lehetek a családommal, évek óta nem volt rá példa. Most is visszamegyek majd Csíkszeredába, a nyarat is ott töltöm. A gyógytornászom is ott van.
Sokkal egyszerűbb ott közlekedni, két edzés között nem a dugóban áll az ember, minden közel van.
Csíkszeredában a család mellett a reggeli biciklizés, a barátok, a gyógytorna, az erőedzések jelentik számára az életet. A környék csodálatos adottságai, Erdély hegyei akár arra is alkalmasak lennének, hogy egy helyi fiatal a szülőföldjén váljon nagy sízővé. Ha már gondolatban ezen a vidéken jártunk Miklós Edittel, földijeinek esélyeiről is beszéltünk.
– Nem könnyű – mondta. – A magyar szövetség százszor jobban támogatja a sízőit, mint a román. Pedig van pár ügyes gyerek, aki hasznot hozna. Ahogy nekem sikerült eljutnom a legjobbak közé, úgy másoknak is sikerülhet, de egy idő után ehhez külföldre kell menni. Én tizenkét-tizenhárom éves korom óta járok külföldre edzeni, versenyezni, de Csíkszereda közelében is megvannak a lehetőségek, jók a pályák.
A Hargitára fél óra alatt fel lehet menni, vagy ott van Brassó, Predeál
– tette hozzá.
A csíki, gyergyói ember keménysége a legnehezebb helyzetekben mutatkozik meg, legyen az súlyos sérülés vagy betegség. Miklós Edittől is ezt a fajta küzdelmet, hozzáállást tanulhatjuk meg, amellyel egy pillanatra sem kételkedik a felépülésben, a visszatérésben.
– Egy sérülés után nem száz, hanem százhúsz százalékot adsz ki magadból. Pedig mindig mindenkit eltemetnek. Az emberek ilyenek – mondta Miklós Edit, aztán kiegyeztünk vele, hogy az emberek egy része ilyen. – Aki szeret, az úgyis szeret, nem szabad, hogy az érdekeljen, ki kedvel és ki nem. Lehet, hogy valamitől meg is védett engem ez a baleset.
Azért az is kiderül, hogy sokan támogatják emberileg, szakmailag. A világ legnagyobb sízőivel, élükön Lara Guttal is folyamatos kapcsolatban van, rendszeresen szót váltanak arról, kivel mi van, biztató üzenetek árasztották el a bajban. Miklós Edittel ma már élmény beszélgetni erről, és ennek nem csak a sérülés az oka. A világkupaérmes, olimpiai hetedik versenyző úgy vált profivá az elmúlt néhány évben, hogy közvetlen lett, könnyed, nyitott, kedves. Természetes. Akik régóta ismerik, azt mondják, döbbenetes a különbség a korábbi zárkózott, hűvös, távolságtartó hölgy és a mostani Miklós Edit között. Az utcán, Földes Józsi legendás kisvendéglője előtt is folytatjuk a beszélgetést, nem tesz úgy, mint aki siet valahová. A januári bukás pedig nem tabutéma, sőt.
– Rendszeresen járok sportpszichológushoz, Vura Mártához, hogy feldolgozzuk az esést.
Tegnap is találkoztunk, hogy kitöröljem az agyamból, és pozitívan alakítsam át az élményt. Ilyen kanyarkombináció máshol is van, így szépen, biztonsággal haladok át rajta, és nem az ugrik be, hogy itt elestem – fogalmaz.
Mint elmondta, nem volt könnyű a tévében nézni azt a világbajnokságot, amelyen (arany)érmet akart nyerni. De vigasztalta, hogy jövőre már ott lehet az olimpián teljesen egészségesen, ez nem kérdés a számára. Ha két rossz közül kellett volna választania, akkor is úgy döntött volna, hogy idén a vb évében sérüljön meg, és ne akkor, amikor téli olimpiát tartanak.
A sérülés és operáció után hat héttel mankó nélkül járhatott, egy hónapja a gyógytorna mellett erőedzéseket is végez. Augusztusban, ha a lába és az orvos megengedi, azonnal lécre is fog pattanni (valahol az Alpokban). A szlovén Ilka Stuhec sikereivel kapcsolatban elmondta, ha valaki egyszer elér egy nagy eredményt, ez az egész szezonban megtartja. Stuhec ezután bízott magában,
engedte menni a lécet, volt olyan verseny, amelyen azt sem tudta, hogyan nyert, mert nem is érezte jónak a produkcióját.
Ezzel szemben Anna Fenninger balszerencséje, hogy nála a patella-ín is elszakadt a térdében, míg Miklós Editnek ez az egy épen maradt, különben még nagyobb lett volna a baj. Fenninger a szakadás után jobban terhelte a másik lábát, erre az is megsérült. Fejben dől el, ki elég erős, hogy visszatérjen, Lindsey Vonn ebből a szempontból a jó példa.
Miklós Edit is jó példa a fiataljaink előtt. Akik a korosztályos versenyeken olyan eredményeket érnek el, amelyeknek hősnőnk – elmondása szerint – a közelében sem volt serdülőként.
