Görög–magyar világbajnoki elődöntő, ilyet már láttunk párszor ebben a sportágban. 2003-ban és 2005-ben is a Kemény Dénes vezette világklasszis magyar válogatott szúrt ki a hellénekkel, utóbb Alessandro Campagna a bronzérmet azért megszerezte csapatával. Tíz évre rá, Kazanyban újfent érmet akasztottak a görögök nyakába, ekkor még ott volt a 2005-ös brigádból Emanuil Milonakisz és Hrisztosz Afrudakisz, a Hajós Alfréd uszodába ők már nem jöttek el. Eljött viszont mintegy hétezer szurkoló, zászlók, sálak, karkötők: piros-fehér-zöldbe borult a Margitsziget. A tét és az érdeklődés mértékét jelezte a világbajnokság során először megjelenő „jegyet vásárolnék” fecni, melyet az egyik szurkolónál láttunk. Bátor próbálkozás volt, csekély sikerrel kecsegtetett.
Ha abból indulunk ki, hogy a görög nemzeti csapat az Olimpiakosszal egyenlő – a 13-as keretből 8-an játszanak a kirakatcsapatban –, örömmel nyugtázhattuk, hogy az ellenfél pólósai nem voltak túl sikeresek idén a nemzetközi színtéren. A pireusziak bejutottak ugyan a Duna Arénában rendezett Bajnokok Ligája hatos döntőjébe, de minden meccsüket elvesztették, és az utolsó helyen zártak. Azért lefitymálni nem volt érdemes őket, a már említett kazanyi vb-bronz és a tavalyi Eb-4. helyezés miatt sem. A 2016-os kontinensviadalon épp mi oroztuk el előlük a harmadik helyet, ahogy Rióban az ötödiket. Az egymás elleni tétmeccseken rendre mi nyertünk mostanában, csupán egy 2015-ös világliga-selejtezős győzelmet tudtak felmutatni Theodorosz Vlahosz legényei.
Percről percre közvetítésünket a meccsről itt olvashatja:
Ahogy azt várni lehetett, és a mieink is jósolták a meccs előtt, a görögök a lassú lefolyású támadásokat erőltették, hátul pedig gyakorlatilag megpróbálták vízbe folytatni a centereinket. A görögöket irányító Genniduniasz gólját ennek nyomán emberelőnyből Erdélyi egyenlítette ki, a hosszúba bombázott. Kolomvoszt, első számú centerüket ők nem tudták megjátszani, odaát mi sorra kaptuk az előnyöket, de nem tudtunk élni vele. Ezt Hosnyánszky unta meg, aki elővette azt a lövéstípust, amire kevesen képesek ezen a bolygón: 8 méterről olyan csavargólt lőtt, hogy még most is remeg a háló.
Vámos a saját speciális fegyverével, az irtózatos erejű szabaddobással rukkolt elő, vezettünk a második negyedben (3-2), a Vlahosz-csapat azonban nem adta fel, sőt. Genniduniasz takarásból, majd emberfórban rosszkéz oldalról is betalált. Mivel a kazanyi világbajnokságon az all star csapatba beválasztott, a mostani vébén csapata góljainak harmadát szerző Funtulisz is besuvasztott egyet, átvette a vezetést az ellenfél (3-4).
A mieink sorra lövöldözték Flegkasz kapuja fölé a labdákat, egyre magabiztossabbá váltak a görögök, de az ő próbálkozásaik meg Nagy Viktor ketrecét kerülték el. Gór-Nagy Miklós inkább a bekkelés, mint a góllövés mestere, ennek ellenére kis szerencsével betalált, majd jött Hárai, aki újabb csavargóllal vette vissza a vezetést a mieinknek a nagyszünet előtt (5-4).
Mivel a vébén eddig a görögök többet lőttek, de többet is kaptak, így biztató volt a vezetésünk, hitünket erősítette, hogy Decker Ádám megérkezett bekkelni. Vámos balosa pedig újra sült, először vezettünk kettővel. Bár előzetesen sokan biztosra vették, hogy az emberfórok kihasználása dönthet, pazaroltuk őket, mégsem kerültünk bajba.
Manhercz a közönséget hergelte, amely bekiabálta a döntőbe a csapatot. Hosnyánszky gólja és az öt görög kapufa mindent eldöntött. A végeredmény: 5-7.
A mérkőzés hőseinek nyilatkozatai:
A másik ágon szerb–horvát elődöntőt rendeztek, és óriási meglepetésre, egy végletekig kiélezett csatában Horvátország 12-11-re legyőzte Szerbiát.
Eredmény, férfi vízilabda, elődöntő:
Görögország–Magyarország 5-7 (1-2, 3-3, 0-1, 1-1)
góldobók: Geniduinasz 3, Funtulisz 2, illetve Vámos, Hosnyánszky 2-2, Erdélyi, Gór-Nagy, Hárai 1-1
