Nemrég beszámoltunk arról, hogy a The Hell Race-t, a himalájai 480 kilométeres pokoljárást egyetlen ember, a magyar Szőnyi Ferenc teljesítette. Most újra egy irtózatosan nehéz verseny előtt áll egy honfitársunk: Lubics Szilvia a Badwater Ultramaratonon rajtol magyar idő szerint kedden reggel nyolckor.
A 135 mérföldes (217 kilométeres) futóverseny a szervezők szerint a világ legkeményebbike, a kaliforniai Badwater medencétől, a Death Valley-ből (Halál-völgy) indul, és a 2530 méter magas Whitney-csúcs lábánál ér célt.
A levegő arrafelé ilyenkor napközben 50 Celsius-fokig emelkedhet, az aszfalt pedig 90-100 fokos is lehet,
s további veszélyforrás a rendkívül erős szél. A versenyen csak a legjobbak indulhatnak, minden évben komoly felvételi eljárás után választják ki a száz résztvevőt, Lubics Szilviának tulajdonképpen motivációs levelet kellett írnia, s megadnia, milyen távokat teljesített korábban. A verseny több teljesítője szerint az egész olyan, mintha egy kikapcsolhatatlan kemencében kéne futni.
###HIRDETES###
De miként lehet erre idehaza készülni? A civilben fogorvos, háromszoros Spartathlon-győztes (246 km) és 2014-ben az UltraMilano–Sanremót (286 km) is megnyerő ultrafutót elutazása előtt faggattuk erről. – Április végén kezdtem célirányosan a melegre készülni.
Betettünk egy mechanikus futópadot egy szaunába, 45 fokban futottam ötven perceket.
Nagyon bepárásodott, s miközben ömlött rólam a víz, hamar elfogyott a levegő, fájt is utána a fejem. 15-20 ilyen edzésem volt, aztán júniusban már kint futottam, kifejezetten a déli órák melegét kihasználva, valamint szaunáztam, de már csak fekve, egy órát a hetven fokban.
Lubics Szilvia egy testet teljesen elborító sivatagi futóruhát is beszerzett, amelynek nagyon jó UV-védelme van, jól szellőzik, s jobban tartja is a vizet, ha lespriccelik. Viszont mivel ottani idő szerint este 11-kor rajtol, akkor még nem ezt fogja felhúzni, csak abban az esetben cserél, ha úgy érzi, a kompressziós ruhában nem tud futni a tűző napon. Kardinális kérdés még a folyadékbevitel.
– A kísérőcsapatom kapitánya, Vajda Zoli, aki tavaly megcsinálta a versenyt, 2,1 litert ivott óránként. Ezt én is teszteltem a szaunában, megmértem a súlyomat előtte és utána is, beleszámítva, hogy mennyit iszom. Magam is úgy számoltam, hogy kétliternyi folyadékot veszítek óránként, s ha 40 óra alatt érek végig, akkor az összesen 80 liter – hozta ki az elképesztő eredményt. A szintidő egyébként 48 óra, de neki csak 45, mivel a legkésőbbi etapban rajtol, s ettől függetlenül ugyanakkor kell érjen az ellenőrző pontokra és a célba, mint a többiek.
Állítása szerint nem izgul annyira, mint egy olyan verseny előtt, amelyen helyezésekben mérhető elvárásokat tűz ki. – Első körben csak az a célom, hogy teljesítsem. Semmi mást nem szeretnék, mint megélni – mondta. Elutazása előtt kétségei csak a forróságot illetően voltak. – Egyvalamitől tartok: milyen érzés lesz, amikor odaérünk a Halál-völgybe, és kiszállok a kocsiból. Félő, azt fogom érezni, hogy ezt nem bírom ki még állva sem, nemhogy futva.
Azt mondják, az ember ilyenkor levegőt sem tud venni, mert minden éget, én meg még sosem voltam 60 fokban szaunán kívül.
A jelek szerint azonban minden rendben:
Mi is megvettünk egy kilométert
Egy jótékonysági akción jelképesen bárki megvásárolhat egy kilométert a 217-ből akár már egy ezresért is. A cél félmillió forintot összegyűjteni és egy kisebb sportpályát építeni a nagykanizsai gyermekotthon udvarán. A 217-ből eddig 102 kilométer kelt el, még most is bárki csatlakozhat a www.lubicsoliver.wixsite.com/gyermekotthon oldalon leírtak szerint. Rovatunk is hozzátette a magáét, bár ennek okára nem minden szempontból vagyunk büszkék: bő fél éven át minden kimondott trágár szóért bedobtunk tíz forintot egy perselybe, s a szerkesztőségben így összegyűlt ötezer forintot megduplázva „vásároltuk be” magunkat.
