Elenyésző játéklehetőséget kap az utóbbi időben a válogatottól az év elején visszavonuló kézilabdázó, Zubai Szabolcs. A külföldiekkel teletűzdelt szegedi kézilabdaklubban sokszor nemhogy a kezdőcsapatba, a keretbe sem fér be a 33 éves beállós. Többek között erről nyilatkozott a Nemzeti Sportnak.
„Minden karrierben akadnak nehezebb periódusok, de tény, nem gondoltam volna, hogy épp harminchárom évesen kesergek majd azon, hogy keveset játszom. De az élet éppen azért szép, mert mindig új feladat elé állít.”
Próbálja így is a pozitívumot keresni és nem másokat hibáztatni, ám elmondta,
talán most van a legnehezebb helyzetben pályafutása során.
De nem adja fel. „Néhány évig még a legmagasabb szinten szeretnék kézilabdázni, tudom, mit akarok elérni. Ezért vagyok még mindig Szegeden, és ezért szakadok meg naponta az edzéseken.”
Hozzátette: szerencséje van, hogy mondjuk nem huszonnégy évesen került ebbe a helyzetbe.
„Az igazságtalanságot nehezen tűröm, márpedig kilenc éve játszom a Szegedben, és kétszáztizenegyszeres válogatottként kerültem körön kívülre. Ezt nem könnyű feldolgozni, de azzal is tisztában vagyok, hogy az egyéni sérelmeket mindig felülírja a csapatérdek. Az edzőnk, Carlos Pastor felel az eredményességért, elsőként rajta kérik számon az együttes szereplését, nem véletlen, hogy a hierarchiában feljebb áll, mint a játékos. Persze
nehéz, amikor éppen az én káromra hoz meg egy döntést, és engem hagy ki a meccskeretből, de el kell fogadni,
hogy az összeállítást mindig a csapatérdek határozza meg. Most nem velem számol, de ahogy eddig mindig, most is készen állok a harcra.”
