Csapatsportokban fehér holló, hogy nemzetközi kupadöntőben magyar egységek csapjanak össze, így a Szolnok–Ferencváros LEN-szuperkupa-döntőt érdemes nagyon megbecsülni. Cseh Sándor csapata emlékezetes menetelés végén, több mint tízezer szurkoló előtt verte a Dubrovnikot a Bajnokok Ligája-döntőben a Duna Aréna „avatóján” (hatos döntő), a Ferencváros a LEN-Európa-kupát hódította el komolyabb megerőltetés nélkül.
Nem sokkal korábban az újpesti hölgyek 10-6-ra kikaptak az orosz Kinyeftől a női döntőben.
A Fradi évek óta „szedi szét” a Szolnokot: korábban Madaras Norbertet, Stefan Mitrovicot és Varga Dánielt csábították el, idén a magyar válogatott legbiztosabb pontja, Vámos Márton és Varga Dénes tette át székhelyét a Népligetbe. Rajtuk kívül leigazolták a két olimpiai bajnok szerbet, Nikola Jaksicot és Slobodan Nikicet, a hazai tehetségek közül pedig Német Tonit, Manhercz Krisztiánt és Sedlmayer Tamást. Szolnokon a Budapestre távozó Vámos helyét Zalánki Gergő próbálta átvenni, Varga Dénest Bátori Bencével pótolta a csapat, emellett érkezett még Milos Cuk az Egertől, és távozott a francia Ugo Crousillat.
Mindkét csapat ujjgyakorlatnak tűnő bajnokikkal melegített be az összecsapásra – tíz-tizenöt góllal győzték le aktuális ellenfeleiket –, a szezon első keményebb próbatétele a szombati ütközet volt. A kezdésre befutott a Groupama Arénából is egy adag lelkes fradista, őket még a Debrecen elleni 2-1-es győzelem öröme is fűtötte, és persze, hogy visszatért a futballcsapat kemény magja a kapu mögé.
Zalánki Gergő felső kapufás bombájával tette le a névjegyét két perc után, majd a légiósok indultak be, Younger, és a szerb Mitrovic. A hirtelenszőke Vogel a Fradi kapujában majdnem szétharapta a kapufát dühében, két gólnál is hozzáért a labdához (3-1). Varga Dénes, majd Vámos találataival utolérték a népligetiek a Szolnokot, melyet sokszor Nagy Viktor bravúros védései tartottak. A szünetre 5-4-es szolnoki vezetéssel mentek a felek. Egy hangulatfelelős folyamatosan hergelte a két tábort – a szolnokiaknál a családosok tapsolták véresre a tenyerüket, a fradistáknál nem volt gond a szervezett szurkolással. Az azért érdekes volt, hogy a teltkarcsú dobos vezérszurkoló gyakorlatilag magának ütötte a dobot, a futballmeccsről befutók vele párhuzamosan teljesen más ritmusra szurkoltak.
