Ljubomir Vranjes, a kézilabdakapitány: Jó lenne húszezer ember előtt énekelni

Most opera, jövő héten Metallica, aztán U2, hozzá a Bűn és bűnhődés. Mandela és Gandhi a példaképek.

Arday Attila
2017. 11. 24. 9:39
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Ljubomir Vranjes, a veszprémi kézilabdacsapat és a férfiválogatott karizmatikus trénere részleteket árult el az életéről klubja honlapján. Ezekből is kiderül, honnan az a hatalmas energia, amellyel él és dolgozik, miközben a sportág csak egy kis része az életének, a legfontosabb neki a családja. 

A zenéről: „Szeretem a U2-t például, de ezenkívül sok fajta zenét hallgatok. Jelenleg a kocsimban opera szól, amikor utazom, de ez nálam úgy működik, mint a színeknél. Éppen amilyen kedvem van, olyan zene szól. Most opera, jövő héten mondjuk Metallica, aztán az azután következő héten U2. [ ] John Lennon Imagine című számát szoktam néha meghallgatni, amikor elgondolkodom azokon a dolgokon, amelyek a világban történnek. [ ] Szeretnék megtanulni gitáron játszani és énekelni. Jó lenne húszezer ember előtt állni és énekelni, de én vagyok a legrosszabb énekes a földön.”

A könyvekről és a példaképekről: „Elég sok pszichológiai könyvet olvasok mostanában. Ha kedvenc könyvemről van szó, akkor Dosztojevszkij Bűn és bűnhődés című művét mondanám. Nagyon mély, és elgondolkodtató. [ ] Nincs kimondott példaképem. Volt még régebben, amikor játszottam, de akkor sem kézilabdából, mivel az csak egy kis része az életemnek. Felnéztem sokáig Nelson Mandelára, minden könyvét olvastam. Vannak személyek, akik megindítanak, ilyen például Gandhi is. Én ilyen régi vágású vagyok, szeretem az életrajzi könyveket.”

A meccs előtti órákról, percekről és az életfilozófiáról: „Szeretek minden megbeszélt taktikán még egyszer végigfutni, aztán pedig zenét hallgatok. Közvetlenül a mérkőzés előtt már csak az apró részleteken dolgozom, és közben nem felejtek el boldognak maradni. [ ] Próbálok mindennap mosolyogni, amikor felkelek. Azt vettem észre, hogy ha én mosolygok, akkor az emberek visszamosolyognak. Így azt kell mondanom, hogy a mottóm csak annyi, hogy mosolyogj, ez a te napod!”

Az igazi büszkeségről: „Minden aranyérem, legyen az világ- vagy Európa-bajnoki, esetleg Bajnokok Ligája-arany, különleges, és büszkének kell rá lenni. Azonban az nem mindegy, hogy kikkel nyered, és kikkel járod végig az utat a győzelemig. Erre inkább vagyok büszke. Nyerni egy meccsen is lehet, de harcolni érte két-három évig nagyobb büszkeséggel tölt el, és büszke vagyok arra, hogy ezt jó néhányszor átélhettem.”

És a szabadidejéről: „Szeretem a családommal tölteni az időt. Szeretek főzni, és jó borokat kóstolni hozzá.”

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.