Görbicz az M4 Sportnak nyilatkozva leszögezte, a mai napig úgy gondolja, okos döntést hozott, és boldogan gondol vissza az elmúlt évekre.
„A mai napig a pályán lennék, mert nekem a címeres mez szent és sérthetetlen, és ha a csapatnak pedig szüksége van rá, akkor ott is kell lenni. Viszont a családdal eldöntöttük, hogy ez a legjobb megoldás” – magyarázta a döntés hátterét. Elárulta, Kim Rasmussen szövetségi kapitánnyal már két hónappal a világbajnokság előtt közölte döntését.
A sportcsatorna Kézilabda magazinjában a korábbi szövetségi kapitány, Kiss Szilárd azt emelte ki, Görbicz olyan dolgokat tudott, amikre mások nem voltak képesek. Elsősorban a pörgetett dobásokra és a csípő mellől ellőtt bombákra utalt.
Hangsúlyozta, a közönségszórakoztató játékos akkor is mert lőni, amikor senkiben nem volt meg ehhez a bátorság.
Németh András úgy vélekedett, a játék szeretete emelte a többiek fölé. Egy svédországi emléket is felelevenített, amikor Görbicz vesegörcse miatt alig aludt éjjel, de a meccset nem akarta kihagyni az Európa-bajnokságon, és a pályán nem is látszott a játékán, hogy beteg lenne.
Hajdu János felidézte, hogy a klasszis egy súlyos háztartási baleset után – leforrázta magát – is vállalta a játékot a 2008-as olimpián.
A búcsúzó játékos hozzátette, nem volt kedvenc összetételű magyar válogatottja, mindegyikben szeretett játszani és mindegyiket nagyon jó csapatnak tartja. Az olimpiák kapcsán van hiányérzete, mert bár 2004-ben ötödik, 2008-ban pedig negyedik lett, úgy érzi, további két ötkarikás játékokon is ott lehetett volna, ám a válogatott 2012-ben és 2016-ban nem jutott ki.
Kijelentette, a jelenlegi helyzettel nincs kibékülve, úgy érzi, nincs már annyi egyéniség, mint régebben, elment mellettünk a világ.
Számos kiváló szakemberrel dolgozott, külön kiemelte a négy éve elhunyt norvég Karl Erik Böhnt, aki nagyon jól összerakta a csapatot szakmailag és lelkileg is.
