Ahogy az április harmadikai, fehérvári kupameccset is egy kiállítás (Dibusz Dénesé) döntötte el, úgy a szombati csata is 1-1-re állt, amíg a 45. percben Berke Balázs játékvezető le nem küldte a pályáról két sárgával Anel Hadzicot. Illetve még az újrakezdés után is 12 percig, de akkor érkezett a „vasálarcos” Haratyin, az egyik Rebrov-bébi, és a hosszú sarokba fejelt.
Aztán bejött rejtélyes eltiltása után Lanzafame – aki éppen nem Rebrov-bébi –, és lőtt egy pazar gólt szabadrúgásból, amelyet az egész mérkőzés legnagyobb sprintjével fejelt meg. Úgy porzott el edzője mellett, mintha az nem is létezne – mondjuk Rebrov is faarccal tekintett a másik irányba –, mígnem kiért a kerítéshez, átmászott rajta, és nyomott egy-egy csókot hitvese, Claudia, valamint a három kislány, Elisabetta, Sofia és Anna Joelle arcocskájára. A negyedik Fradi-gól, a hosszabbításban – szintén Lanza rúgta – már csak sót dörzsölt a fehérvári sebekbe.
„Rengeteg érzelem szorult ebbe a mérkőzésbe, érdekes félóra volt, sikerült két gólt rúgnom és megnyernünk a bajnokságot – mondta lapunknak a meccs egyik hőse. – Muszáj volt kirohannom a három lányomhoz és a feleségemhez, mert ők a legfontosabbak számomra az életben. Hogy akartam-e bizonyítani valamit valakinek? Nos, ha valaki bejön a padról, mindig akar bizonyítani. A szurkolóknak, a vezetőknek... az edzőnek? Nem hinném, hogy neki, csak úgy általában. Azért jöttem a Fradiba, hogy hozzásegítsem a bajnoki címhez a csapatot. Ez a második bajnoki címem Magyarországon, de ez egészen más, mint az, amit a Honvéddal nyertünk. De hát ezért fizetnek.”
Fotó: Mirkó István
Tokmac Chol Nguen pazarul helyezett góljával adta meg a meccs alaphangját: „Őrült hangulat volt, nagyon örülök a gólomnak, és hát Hodzicot is rólam állították ki – lelkendezett a támadó. – Azt hiszem, a pályafutásom egyik legfontosabb gólját rúgtam. Talán ez volt a legjobb meccsem a Fradiban, remélem, sok ilyen lesz még. Ez csak a kezdet! Napról napra jobban úgy érzem, hogy otthon vagyok a Fradiban.”
Ez a gondolat köszönt vissza Lovrencsics Gergő szavaiból is: „Nagyon hiányzott már, hogy legyőzzük a Vidit, ebben a bajnokságban ez most először sikerült. Érdekes, 2012-ben az én két gólommal verte meg a Pápa a Fradit, azzal indult be a karrierem, mert utána leszerződtetett a Poznan, most meg a Fradival ünnepelek… És az is sorsszerű, hogy a Ferencvárosból, a Mester utcai Szent István szakközépiskolából indult a pályafutásom, és tizenöt évvel később hazatértem a Fradiba.”
