Ketten végképp mennybe mentek a győztes csapatból: a tavalyi döntőt vállsérülése miatt idő előtt befejező, egy évre rá a győztes gólt szerző Szalah és a harmadik BL-döntőjén (2013, Dortmund, 2018, Liverpool) megdicsőülő Jürgen Klopp. A szemüveges, borostás mester nem bírt örömével a lefújás után, miközben – igazi apafigura – magához ölelte Trent-Alexandert és Robertsont. Talán neki sem jutott eszébe ekkor, hogy 2015. október 17-én élete első meccse a ’Pool menedzsereként, Brenadan Rodgerst váltva, éppen a Tottenham elleni 0-0 volt. Akkor egy ilyen transzparens jelent meg a nézőtéren Klopp arcképével: „We believe – Hiszünk benned!” Érdemes volt.
„Találkoztak már ilyen csapattal, amelyik akkor is tud küzdeni, amikor már egy csepp benzin sincs a tankban? Akik így tudnak szenvedni értem? Nem beszélve arról, hogy van egy kapusunk, aki a legnehezebb védéseket is könnyűnek láttatja. Ez a mai a mi profi futballista életünk legszebb estéje. Elég sokáig vártunk rá, de roppant fontos a fejlődésünk szempontjából. Most már menetelhetünk tovább, előre. És nagyon fontos, hogy a tulajdonosok egy pillanatig sem stresszeltek bennünket! Váltottam egy pár szót Mauricio Pochettinóval, azt mondtam neki, igazán büszke lehet a csapatára” – mondta Klopp még a pályán, majd azt is hozzátette, hogy most már megy az öltözőbe, hiszen eltelt húsz perc a lefújás óta, és még egy korty pezsgőt sem ivott, pedig már félrészegnek kellene lennie.
El tudunk képzelni egy ilyen mondatot a sótlan Ernesto Valverde vagy hasonlóképpen érzelemmentes – bár háromszoros BL-győztes edző – Zinedine Zidane szájából?
Aztán később Klopp még mondott valamit: „Már az öltözőben voltam, amikor felhívott Pep Guardiola, hogy gratuláljon. Megegyeztünk abban, hogy a következő idényben ismét egymásnak feszülünk a Premier League-ben.” Ez szó szerint nem éppen így hangzott el, hanem eképpen: „Szétrúgjuk egymás hátsóját.”
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!