Kloppék a hatodik mennyországban

Igazuk lett azoknak, akik attól tartottak, hogy ritkán hoz jó mérkőzést egy nemzetbeli csapatok fináléja. A Liverpool—Tottenham angol „belügy” is csalódást okozott, de csak nekünk, pártatlan ínyenceknek, mert a Mersey partján határtalan a boldogság: tizennégy évvel a feledhetetlen isztambuli éjszaka után Madridból is hazavitték a BL-trófeát a Vörösök. Immár hatodszor, beleértve még a BEK-korszak négy serlegét is.

A német tréner megérdemelten jutott a csúcsra Fotó: Kai Pfaffenbach Forrás: Reuters

Már a csapat-összeállítások is némi meglepetést okoztak a szombati, a madridi Wanda Metropolitano stadionban rendezett Bajnokok Ligája-döntő előtt: Mauricio Pochettino kihagyta az Ajax elleni meseszerű továbbjutást mesterhármassal biztosító brazil hőst, Lucas Mourát, és betette a három hétig tartó sérülése után nyilvánvalóan még önmagát keresgélő Harry ­Kane-t. (Aki nem is találta meg a meccs lefújásáig.) Mora csak a 66. percben jutott szóhoz, Fernando Llorente pedig, aki ugyancsak kiválóan futballozott Amszterdamban, csak nyolc perccel a befejezés előtt. Utólag visszatekintve ezek sorsdöntő edzői hibának tűnnek. Miközben a másik oldalon Jürgen Klopp nem átallotta megváltoztatni a Barcelona elleni 4-0-nál sikeres felállást, és a Nou Campban csereként két gólt szerző Georginio Wijnaldumot berakta a kezdőbe. Az elődöntőben szintén duplázó Divock ­Origi viszont a kispadon ült.

Ha úgy vesszük, már a 22. másodpercben eldőlt a mérkőzés sorsa; Sadio Mané ráemelte a labdát Moussa Sissoko vállára-karjára, tény, hogy a Spurs középpályása is tett egy mozdulatot a labda felé, és Skomina játékvezető kötelességszerűen befújta a tizenegyest, amit Mohamed Szalah – már a második percben – a kapu bal oldalába bombázott.

A mérkőzés legizgalmasabb jelenete a 18. percben jött el: egy mutatós, tangafürdőruhás hölgy mosolyogva berohant a pályára, és még a biztonságiak sem teperték le, mert – ahogy Hajdu B. István, a meccs kommentátora fogalmazott – „az félreérthető lett volna”.

A hajrában a kitámadó Spursnek még egy gólt rúgott a Liverpool – a nagyon okosan becserélt Origi lapos, alsó sarkos lövésével –, és már ünnepelhette is a közönség liverpooli része a klub hatodik BL/BEK-győzelmét. A ’Pool ezzel feljött az örökrangsor dobogójára a 13-szoros győztes Real Madrid és a hétszeres első Milan mögé.

A német tréner megérdemelten jutott a csúcsra
Fotó: Reuters

Jellemző a mérkőzés érdektelenségére – talán a harmincfokos madridi kánikula volt az oka? –, hogy a találkozó legjobbja nem egy konkrét játékos, hanem a Liverpool tökéletesen záró védelmi ötöse (Alisson – Alexander-Arnold, Matip, Van Dijk, Robertson) volt, a brazil kapusnak a 80. percig nem akadt védenivalója, a hajrában azonban kétszer is remekelt. Odaát Kane – és az őt végig a pályán hagyó Pochettino – csődöt mondott.

Ketten végképp mennybe mentek a győztes csapatból: a tavalyi döntőt vállsérülése miatt idő előtt befejező, egy évre rá a győztes gólt szerző Szalah és a harmadik BL-döntőjén (2013, Dortmund, 2018, Liverpool) megdicsőülő Jürgen Klopp. A szemüveges, borostás mester nem bírt örömével a lefújás után, miközben – igazi apafigura – magához ölelte Trent-Alexandert és Robertsont. Talán neki sem jutott eszébe ekkor, hogy 2015. október 17-én élete első meccse a ’Pool menedzsereként, Brenadan Rodgerst váltva, éppen a Tottenham elleni 0-0 volt. Akkor egy ilyen transzparens jelent meg a nézőtéren Klopp arcképével: „We ­believe – Hiszünk benned!” Érdemes volt.

„Találkoztak már ilyen csapattal, amelyik akkor is tud küzdeni, amikor már egy csepp benzin sincs a tankban? Akik így tudnak szenvedni értem? Nem beszélve arról, hogy van egy kapusunk, aki a legnehezebb védéseket is könnyűnek láttatja. Ez a mai a mi profi futballista életünk legszebb estéje. Elég sokáig vártunk rá, de roppant fontos a fejlődésünk szempontjából. Most már menetelhetünk tovább, előre. És nagyon fontos, hogy a tulajdonosok egy pillanatig sem stresszeltek bennünket! Váltottam egy pár szót Mauricio Pochettinóval, azt mondtam neki, igazán büszke lehet a csapatára” – mondta Klopp még a pályán, majd azt is hozzátette, hogy most már megy az öltözőbe, hiszen eltelt húsz perc a lefújás óta, és még egy korty pezsgőt sem ivott, pedig már félrészegnek kellene lennie.

El tudunk képzelni egy ilyen mondatot a sótlan Ernesto Valverde vagy hasonlóképpen érzelemmentes – bár háromszoros BL-győztes edző – Zinedine Zidane szájából?

Aztán később Klopp még mondott valamit: „Már az öltözőben voltam, amikor felhívott Pep Guardiola, hogy gratuláljon. Megegyeztünk abban, hogy a következő idényben ismét egymásnak feszülünk a Premier League-ben.” Ez szó szerint nem éppen így hangzott el, hanem eképpen: „Szétrúgjuk egymás hátsóját.”

Hát lehet nem szeretni egy ilyen menedzsert?!

Labdarúgó Bajnokok Ligája-döntő: Liverpool–Tottenham 2-0 (1-0). Madrid, Wanda Metropolitano stadion, 63 272 néző, jv.: Skomina (szlovén). Gólok: Szalah (2., 11-esből), Origi (87.).